Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Átányi István: Marcus Wöldike magyar-grönlandi nyelvhasonlítása 152

162 ÁTÁNYI ISTVÁN A szóegyeztetések közt a következő magyar szavakat találjuk: nagy (grönl. angekou, 153. 1.), honnya (grönl. inne ,Sted, Kammer'), hall (grönl. kalleripok), hát (grönl. ketek ,Ryg'), nyak (grönl. kongisek, 154. 1.) és comb (grönl. Sebiak ,en Hofte' 155. 1.). Végül a kötet névmutatójában megtaláljuk BÉL MÁTYÁS nevét ezzel a megjegyzéssel: „Magyar nyelvtana dicsértetik II. 146. kk." x) * WÖLDIKE értekezése nem annyira a magyar nyelvhasonlítás történetének szempontjából fontos, mint inkább magyar irodalomtörténeti szempontból. Kétségtelen ugyanis, hogy e furcsa írásímű létre jött ében nagy része volt BÉL MÁTYÁS nem kevésbbé különös érvelésű De Peregrinitate Linguse Hungaricse c. értekezésének, mely a Miscellanea Berolinensia IV. kötetének (1734) 198—226. lapjain jelent meg. E mellett erősen hatott rá az Origines Hungaricce bizarr, bár a maga idejében nem egyedülálló alapgondolata és gondolatmenete. BÉL MÁTYÁS ebben a nehezen hozzáférhető írásában azt bizonyítja, hogy a magyar nyelv rokontalan idegen („peregrina") Európában. Elöljáróban kikel azok ellen, akik a hunokat és appellanlur, ad oceanum septentrionalem sita est, — eodemqve idiomate cum Hungari loqvuntur, saa og p. 209. sünt ejusdem sermonis & loqvelce proscism, nisi qvod addiderunt, nostri Hungari aliqva vocabula ex Slavonico idiomate, earum rerum qvo? in Scythia & Juhra non reperiuntur. Samme Efterretning giver ogsaa Paulus Oderbornius in vita Johannis Basilidw l. I. p. 244. Jugrii in hodiernum diem idem cum Hungaris idioma usurpant. Paa Hungarisk kaldes en Hungarer Magyar, saaledes ogsaa paa Tyrkisk jU^ magjar: om dette Navn viiser nogen cognation med den Mangiuriske N'ation i stors Tartarie hvis Bogstaver afgangne Herr Prof. Bayer i Petersborg har ladet stikke i Kaaber og indfprd i Comment. Academ. Petropol. Tom. VI. kand jeg lige saa lidet sige som om samme Navn viser noget Slegtskab med den Mmgreliske Nation, hvorom bemeldte Otrokocsi anforer sin Gisning Origg-Hung. P. 1. p. 360. I det ringeste hindrer det intet, at Mangiureme skriver fra joverst til nederst paa Siden, og derimod Hungarerne, fo'rend de antoge de Latinske Bogstaver, skreve deres égne Bogstaver som de andre Orientaliske Folk fra den ho'yre til den venstre Haand: Thi Mangiureme maae visseligen fordum have skrevet ligesaa, da det er kiendeligt, at deres Skrift er oprunden af de Syriske Bogstaver" (151—152. 1.). *) A Register-ben (lapszám nélkül): „Belii (Matth.) Hungariske Grammatica roses. II. 146. sqq." — A II. szám arra utal, hogy e kötet a koppenhágai tudós társaság kiadványsorozatának második kötete.