Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Átányi István: Marcus Wöldike magyar-grönlandi nyelvhasonlítása 152

MARCUS WÖLDIKE NYELVHASONLÍTÁSA 163 avarokat szláv népeknek teszik meg, a magyarokat pedig a finnekkel akarják rokonítani.1

) A nyelvhasonlításiban

LUDOLP hívének vallja magát (200. 1.). Az etióp filológia megalapítójának ezek az elvei: „Si. . . linguam alteri affinem dicere velimus, necesse est, non tantüm, ut ea contineat nonnulla alterius cujusdam linguae vocabula; sed etiam, ut Grammaticae ratio maxima sui parte eadem sit, qualis convenientia cernitur in Orientalibus, Ebraea, Syriaca, Arabica & yEthiopica: nec (non ?2í Italica, Hispanica <£ Gallica Occidentalibus linguis, quae recte affines inter se dicuntur . . . Deinde si linguas aliquas inter se affines asserere velimus, vocabulorum rebus naturalibus competentium convenientia quaedam docenda est, ut cseli, terrae, partium humaoni corporis, animalium dotmesticorum, &c. ista enim vocabula facillimé retinentur;2

) propterea ex illis communis qusedam origó & antiqua cognatio & derivatio deprehenditur: artificialia seu technica verő, ut & scientiarum, sacrorum, et actionum humanarum nomina non linguae, sed professionis, vei artis, vei nationis alicujus derivationem arguunt".3

)—A magyar nyelvről körülbelül olyan alapos leírást ad, mint utánzója, WÖLDIKE, a grönlandiról, ibár az összehasonlító elvet egy szűkebb körön belül — mely a latin, német, tót („slavica") és görög nyelvet öleli fel — .következetesebfben érvényre juttatja. A szókészlet („matéria") ismertetése nála megelőzi a nyelvtani („forma") ismertetést. Az egybevetés célja: kimutatni, hogy a magyar ezekhez a nyelvekhez nem hasonlít*) — olyanféle, mint amit WÖLDIKE tűzött maga elé: bebizonyítani, hogy a grönlandi nyelv sem hasonlít más, Európában ismert *) „Fallor? annon hic Summi Viri labent vestigia, in eam abeuntis sententiam, Hunnos & Auares, Slavicas esse gentes, Hungaros contra Finnis cognatos .. . Non id nobis proposuimus, ut jam doceamus, Hunnos, Abares (!) & Hungaros gentes fuisse easdem; nam ista disputandi locum alibi habebimus: de Lingua nunc sermo nobis érit,Hungarica,&hujus in Európa peregrinitate." (199. 1.). 2)

V. ö. Wöldike nézetét a szókészlet egybevetésénél követendő elvekről (i. m. 151—152 1.). 3) IOBI LUDOLPI

Ad suam Históriám /Ethiopicam Commentarius (Frankfurt, 1691) 442—443. — BÉL MÁTYÁS idézi i. h. *) „Longiora hsec forte, Lectori ávouYY^PQ videbuntur; sed producenda tamen fuerunt, ut arbitrari possint docti, jure ne, an injuria, Sclavonicce partim, partim Finniacce Linguae contagium, Hungaricoe nostrse, adfricetur, ab his, qui natales gentium, ex Linguarum communione, sueverunt dijudicare" (220. 1.). 11*