Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Átányi István: Marcus Wöldike magyar-grönlandi nyelvhasonlítása 152

160 ÁTÁNYI ISTVÁN Míg a magyarban BÉL MÁTYÁB szerint e származékok nem tekinthetők összetételeknek („composita ex diversis verbis"), hanem a képzők eredetükre nézve is formánsok („literéé serviles formativse"), addig EQEDE szerint a grönlandi képzők zöméről hangalakjánál fogva ki lehet mutatni, hogy igei eredetű s ekkor a származék jelentése e másik ige jelentésével bővül. De talán a magyar grammatikusok is ugyanezt észlelnék, ha ezen a nyomon indulnának el. Csak lehet, hogy ezt kimutatni nem olyan könnyű a magyarban, ahol az igetövek egytagúak,1

) mint a poliszilla'bikus grönlandi nyelvben.2

) Fejtegetéseit ezzel végzi WÖLDIKE: A grönlandi nyelv szerkezete tehát igen kevés hasonlóságot mutat az európai nyelvekkel, a magyar kivételével. S feltűnő, hogy a magyar éppen azokon a pontokon egyezik a grönlandival, ahol eltér a többi európai nyelvektől (szókezdő mássalhangzócsoportok kerülése, nyelvtani nemek hiánya, a birtokos személyragoknak és az igék személyragjainak névmási eredete, az igék ragtalan jelenidő egyesszám harmadik személye, deverbális igeképzés, főnevek végéhez illesztett „prepozíciók"). „Ebből azonban semmiképpen sem merem azt következtetni, hogy a magyar és a grönlandi valaha is egyazon nyelv lett volna, hiszen a kettő szókészlete közt túlnagy a különbség ehhez: hanem csak azt, hogy mindkettő a világnak ugyanabból a Jixis; thi hvad hand taler om activis directis er ikke gandske accurat, saasom det ikke kand giore et nyt Verbum eller Conjugation at der legges suffixa dertil: dog er visseligen en stor Deel af dem som hand opregner rette activa secunda. Men i delte stykke kand det Gronlandske Sprog ikke allene agtes det Hungariske liigt, men endogsaa overgaae det meget." (149—150. 1.). *) „Neque alia VERBORUM est ratio, hoc est alienissima ah Europffiorum Linguarum sonis. Primitívet, monosyllaha sünt pleraque .. ." BÉL M. i. m. 240. — A magyar szótövek egytagú voltát BÉL MÁTYÁS i. művében gyakran említi. 2) „I det Hungariske Sprog, anseer velbemeldte Herr Bel disse activa secunda ikke for composita ex diversis verbis, men holder disse Tillseg for literas serviles formativas, men Herr Egedé anseer dem i det Gronlandske for composita, og forklarer om de fleste, hvad for et Verbum det er, hvis signification er lagt til activi primi signifteation, og hvad for Bogstav eller Bogstaver deraf i hvert verbo secundo ere beholdne; Maaske Hungariske Grammatici kunde finde det samme i deres Sprog, dersom de faldt paa den Tanké; dog maaske det ikke lader sig ikke(!) saa demonstratív viise i det Hungariske Sprog, hvor Radices ere monosullabicce, som i det Gronlandske, hvor de ere polysxjllabicoe ; . . ." (150. 1.).