Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Átányi István: Marcus Wöldike magyar-grönlandi nyelvhasonlítása 152

MARCDS WÖLD1KE NYELVHASONLÍTÁSA 159 egyesszám harmadik személyével, arra forrás megjelölése nélkül a következő latin szabályt kapjuk: „Radix s. thema verboruum (!) omnium sive primitiva sint sive derivata est tertia persona prcesent. sing. indicativi" (BÉL M. i. m. 215). Az igeképzők gazdag rendszerével kapcsolatban legcélravezetőbbnek tartja idézni „a már említett igen tudós férfiút, Bél Mátyást, aki e ponton oly világosan és kimerítően ismerteti a magyar nyelv eme tulajdonságát": Voces Verborum, sive significatio, multum, sua foecunditate discrepat ab Europceis. Sic, Vox Activa, gemina est: quarum alteram docendi caussa, Activum primum dicunt Grammatici, estque ipsa radix Verbi Activi, simpliciter significans, ut Lat, videt; ír seribit; Tart, servat; Tanit, docet: ajteram, Activum secundum, vocant, quae Activi primi significationem, cum auget, tum varié determinat, ut nunc Mandative . . . nunc potentialiter significet. Sic ex Activo primo, Lat, fit secundum, Mandativum, Lattat, facit vei mandat videre, & Potentiale, Láthat, potest, videre. Utrumque istud Activum, aut directe significat, aut indirecte, unde nova ejus divisio enascitur, nt. . . Lát, videt, Lattat, videre facit. . . ubi nullo, seu rei seu personce objectu, verbi significatio terminatur: aliud Directum, quod relate, seu determinate significat, & vei ad rem, vei ad personam refertur, ut: Latja, videt hoc; illud; hunc, istum . . . Lathatja, videre potest, hoc, istud, hunc, illum. Unde patet, quam inusitata sit Verborum Hungaricorum significatio. — Committere autem haud possumus, quin promamus, id quod maximé stupendum est in Verbis Hungaricis. Nimirum, unum idemque Verbum significationes induit, certe, si usus sermonis ferat, induere potest viginti, triginta, immo quinquaginta, septuaginta aut pláne octoginta" Ismerteti ezután a ver ige BÉL MÁTYÁS idézte nyolcvan igei származékát. „De ebiben a grönlandiak nyelve nemcsak kiállja a versenyt a magyarokéval, hanem felül is múlja." 2

) x) „men endnu den stjo'rste Liighed er ogsaa herudi imellem det Hungariske og det Grjonlandske Sprog, den forbemseldte ypperlige la^rde Mand Math. Belius forklarer det Hungariske Sprogs Beskaffenhed og Natúr i dette stykke saa tydelig og udfprlig, at mig synes, jeg kand ikke udelukke noget af hans Ord, men maa indfore dem for at giore Sagen tydelig: Voces verborum (siger hand loc. c. p. 216) etc.... — Hand saetter til Exempel derpaa verbum VER verberat med 80. Variationer: Af dette Tal er en heel deel ikke nye slags activa secunda, men de selvsamme activa secunda med adskillige suf-