Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)
Tanulmányok - Horváth Károly: Az sz-szel és d-vel bővülő v-tövű igék története 116
148 HORVÁTH KÁROLY lal, fel kell tennünk, hogy a magyar képzőnek is volt a -h mellett -k-s alakja is: -h a veláris, -k a palatális hangrendű szavakban. A mai magyar szakirodalom csak a magyar -h- képzőnek és az obi-ugor nyelvekbeli -7-nak együvétartozását emlegeti. Pedig megvan a -k-s alak is, és nyelvészeti irodalmunkban már történt is kísérlet a kérdés tisztázására. BÜDENZ Ugor Alaktanában óvatosan még úgy fogalmazza meg állítását, hogy a vogul -hat, -%at képző „értéke és használata" föltűnően találkozik a magyar -kod, -köd képzőével. BÜDENZ ugyan csupán jelentéstani párhuzamot von a magyar és vogul képzők között, de hogy gondolt az egész -%at, -kát képzőtestnek a magyar -kod képzővel való hangtani egyezésére is, kitűnik a következő mondatból: „az utórészűl való -f-ben bátran a frequ. -nd mását ismerhetjük föl, noha ez külömben a vogulban -nt alakkal maradt meg . . . tekintve hogy a vogul másutt is ilyen eredetibb nt (= nd)ből a nasalist elejtette, pl. a sorszámnevek képzőjében: vogB. kormit harmad, vogK. %urmit és még: xurment—m. harmad, finn kolmande" (UA. 71). Tehát szerinte a vogul képző -f eleme éppúgy fgr. -nt folytatója, mint a magyar -kod képzőbeli -d. Mindamellett nem mondja ki nyíltan, hogy a magyar -kod képző minden elemében megegyezik a vogul -x«f, -kát reflexív képzővel, ami érthető abból, hogy az ezt megelőző fejezetben azt állítja, hogy a magyar -kod eredeti jelentése frequentaliv volt s csak másodlagosan lett visszaható jelentésűvé. SIMONYI azután már úgy értelmezte az UA. idevágó részét, hogy BÜDENZ a magyar és vogul képzőt hangalakilag is egyeztette egymással, s a TMNy. 446. lapján a -kod(ik) képző tárgyalása során ezt írja: „Ezt a -Jtof-ot a magyar -kod képzőalakkal könnyű összeegyeztetni (a mint tette is BÜDENZ . . )." — FOKOS nem fogadja el ezt a BÜDENZ—SiMONYi-féle egyeztetést, bár a magyar -kod képző reflexív jelentését eredetibbnek tartja a gyakorítónál (Nyr. XLII, 248). Az, hogy a magyar -kod és a vogul -%at, -kát képző ízrőlízre megegyeznék, nem tekinthető bizonyítottnak.1 ) SZABÓ DEZSŐ *) Mindamellett megemlíthető, hogy a fölülmondott zűrjén -ky denom. refl. képző mellett előfordul egy -köd képző is, melynek jelentése néha megegyezik az előbbiével, pl. tsö'ts 'zusammen': tsötskyny és tsötsködny 'verbin-den' (WIEDEMANN, Gramm. 80, 93).
