Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Átmeneti szókategóriák 14

u LAZICZ1US GYULA Átmeneti szókategóriák. Ha szólani munkákat, szótani fejtegetéseket forgatunk, minduntalan azt olvassuk, hogy a szavak közölt vannak tőszók és származékok, egyszerű szók és összetettek. Olyasfélekép szokták emlegetni a szavak e csoportjait, mint hogyha e kategóriákba mind be lehetne sorozni a szókészlet tényeit, mert hisz ami nem származékszó, az nyilván tőszó, ami pedig nem összetétel, az nyilván egyszerű szó és megfordítva. Bármennyire közkeletű is azonban ez a beállítás, bármilyen magától értetődőnek lássék is az indoklása, nem nehéz bebizonyítani, hogy egyik sem helyes. Azokban a nyelvekben, amelyekben ezeknek a megkülönböztetéseknek eg3'általán értelmük van — s bizonyára a nyelvek nagy-nagy többsége ilyen — a helyzet nem ilyen egyszerű. Azokban a nyelvekben, amelyekben e megkülönböztetéseknek értelmük van, nemcsak tőszók és származékok fordulnak elő, hanem olyan szavak is, amelyek ha még nem is tőszók, de már nem is származékok; nemcsak egyszerű szók és összetételek vannak, hanem olyan szavak is, amelyek még ugyan nem egyszerű szók, de már összetételeknek sem tekinthetők. Ez magyarán azt jelenti, hogy a tőszók és képzettek kategóriája között egy harmadik csoportja is van a szavaknak, és ebbe azok a szókészleti tények tartoznak, amelyek sem a tőszók, sem a képzett szók csoportjába nem sorolhatók be. Úgyszintén az egyszerű és összetett szóknál is van egy ilyen középső szócsoport, mely sem ide, sem oda nem tartozik. Vagy mondhatjuk ezt úgy is, hogy a tőszók és származékok, az egyszerű szók és összetételek csak egy-egy szélső pólusát alkotják a szókészletnek. Ezek a pólusok nem elszigeteltek, hanem csak egy-egy kontinuumnak a végpontjai, s e végpontokat a megfelelő kontinuumba tartozó átmeneti szókategória tényei kötik össze egymással. Hogy a tőszók és származékok közt van egy ilyen átmeneti szókategória, azt legkönnyebb diachronikusan igazolni.