Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Egy vogul-osztják „névutó” 88
92 FOKOS DÁVJD idézett szerkezetekkel —, az előbbiektől különválaszt. Ilyenek: Tömtf-kezpdl, söl Tomit ti-pdl álilahm 'Tomiknak valóban Tomily volt vala ez' III, 447 ; xumf-lce-pdl %umf almi 'férfiaknak férfiak voltak' III, 451; mat janit saw-ké-pdl an&m voss tárátdin! 'bármennyire ínség legyen is, engemet, óh bocsáss alá!' III, 75; ásir) l'ám-uj, dsirj palm saw-ke-pdl totsdm : akw1 atiy ten ( -ut ás ti Xántsgm 'sűrű szúnyograj, sűrű bőgölyraj ínségét ha szenvedtem : egy ízletes ételt ím ismét találtam' III, 91; kwoss mossá-ké-pdl ma ánéé'im, amki mám ánse'im 'habár kicsiny földem van is, de mégis a magam földje' I, 162 ; áüy-ké Numi-Tárdm asüw kwosske-pgl vit-xul voss tárátasdn 'nohát, N.-T. atyánk, bocsáss le legalább vizi halat' I, 73; kelp sál at-ké- pdl séli, jármak-tár at-ke-pdl séli.. . 'ha nem is szerez vörös sálkendőt, ha nem is szerez selyemkendőt . . .' IV, 70; kivon matdr-ke-pel suj sujti, kwoh ul kiválón 'bármi zaj hallatszik is künn, ki ne menjetek' I. 35. És hogy . MUNKÁCSI maga is gondolt e két szerkezet azonos voltára, azt érdekesen mutatja ez a fentebb már említett mondat: k'oml'd réttáusán-képdl, jaján kwand samnd 'ahogyan csúffá tettek benneteket, úgy jertek ki szem elé' (I, 169), amelyet MUNKÁCSI még a II. kötet szómutatójában is a képel megvilágítására idéz (II, 656); a Nyelvj. 226. lapján azonban így szerepel ez a mondat: ¥gmh réttáusan-ke -pol, jaján kwand samnd! 'ahogyan rászedett (csúffá tett benneteket), jertek úgy szem elé!' De ezzel a példával kapcsolatban mindjárt meg is kapjuk a vog. -kepdl helyes magyarázatát, amely már az előbb idézett példáink alapján is nyilvánvaló volt: nem egy *kep szónak instrumentálisi -/ ragos alakjával van itt dolgunk, hanem két enklitikus kötőszó, -ke és -pdl kapcsolatából alakult ez a vog. ,,névutó". De hogyan vezethető le e két simuló kötőszó kapcsolatából a -kepdl mai alkalmazása? Tisztázzuk előbb a -ke és a -pdl jelentését. A vog. É. -ke, KL. -kél stb. tudvalevőleg rendesen 'ha' jelentésű; pl. námtirj látxdl láwitá-ke: taw láwitd 'ha okos szót mond (neked): hát csak ő mondhat' I, 145; vö. Nyelvj. 36, 47 stb., KLÉMM: Pannonhalmi Évk. 1916, 162—3, 157 stb. Néha kétszer is kiteszik a -ke kötőszót; pl. ti ünhnd máüw-paltd-ke álurjkwd-ke tányeuiv 'ha ezen lakó földünkön élni akarunk' I, 70; matd xumitke sastásdt-ke 'ha valami férfiak termettek elő' I, 107.
