Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Fettich Nándor: A fativizsi lelet 79

86 PEl'TICH NÁNDOR a fativizsi leletben visszatükröződnek az új viszonyok közvetlen előzményei. Valamint a magyarországi avar kultúra művészete a nyugati szláv, skandináv és nyugateurópai népek művészetének szolgál kiindulópontjául, ugyanúgy a fativizsi lelet átmeneti kultúrája a kievi orosz állam kialakulásának egyik tényezőjét képviseli. A fativizsi fülbevalók (6—8) összerakott és granulációs díszű fülbevalóknak utánzásai ezüst-öntésben, tehát párhuzamba állíthatók a 4. alatti verettél, melyet föntebb elemeztünk. Mint ezüstöntésű utánzatok jól beillenék a fönt vázolt folyamatba. E mellett azonban a régi orosz ,,kolt"-ok kialakulásának közvetlen előzményeit ismerhetjük fel felépítésükben és díszítésük rendszerében.1

) A bronz csörgők (5j tömörebb kivitelben jellegzetes kísérői az avar sírleleteknek, de egy sírban való nagyobb számú előfordulásuk Magyarországon ismeretlen. E tekintetben a fativizsi lelet átvezet a híres ukrajnai Verchne-Saltovo kultúrájába, amelynek virágkora a Vili. és IX. sz.a) A verchne-saltovói kultúra egyik előfeltételét Ukrajnában a fativizsi lelet képviseli. Jelentőségét ez a szempont is növeli. Verchne-Saltovo a IX. századi magyarság Levediájának közepe táján fekszik. Ismeretes dolog, hogy a verchne-saltovói kultúrában jelennek meg először a levediai magyarság fémművességének egyes kialakult alapformái. Ezeket a martinovkaí kultúra legkeletibb függvényesei, a Minuszinszk-vidéki lovasnoniádok hozták vissza az ősi anyaterületre és virágoztatták fel nagy mértékben abban a kultúrában, melyet a honfoglaló magyarság kultúrájának nevezünk. Természetesen a kazár birodalom népeinek Belső-Ázsiával való állandó kapcsolata már korábban is hozzájárult a művelődési javak kicserélődéséhez. A honfoglaló magyarság fémművességének uralkodó anyaga szintén az ezüst. Az ezüstnek ez a szerepe a martinovkai kultúra területén: a magyarság Levediájában, 1)

A kérdés irodalma: A honfoglaló magyarság kialakulása, 106. 1. Ujabban az ott közölt régiséganyaghoz még két publikálatlan idevágó fülbevalópár jutott tudomásomra: Szentes-Szentlászló, 74. sír (a szentesi múzeumban, László Gyula szíves közlése) és Oroszvár, Mosón m., 41. sír (a magyaróvári múzeumban). 2)

Verchne-Saltovo irodalmát a Századok, 1933, 371. sk. o. 4. megj.ben állítottam össze. Természetesen ehhez az irodalomhoz még hozzáveendő T. J. ARNE ismeretes monográfiája; : La Suéde et l'Orient (Uppsala, 1914), melynek eredményei nagy részben a verchne-saltovói régészeti anyagon alapulnak.