Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Fettich Nándor: A fativizsi lelet 79

A PATIVJZSI LELET 85 másik, nagyobb részük pedig Magyarországra jön át és magával hozza az ukrajnai területekről a mar tinó vkai kultúra rendkívül gazdag, ősi görög-szkita motívumkinesét. A Magyarországra összeszorult avarság anyagi művelődésében is nagy változások állanak be, amennyiben a Baján-kori virágzó arany- és ezüstművesség helyére most a belsőázsiai hagyományos bronzöntést újítják fel. Mindaz, ami a megelőző korszakban különböző forrásokból kiindulva az avarságnak és a kötelékébe tartozó jelentékenyebb népelemeknek körében virágzott, most ebben a bronzöntésben él tovább.1

) A tömör bronzból az anyag olcsósága folytán több készült, mint a drágább aranyból meg ezüstből, tömörsége, illetőleg tartóssága folytán pedig több maradt ránk, mint a tömör aranyakat utánzó vékony bronz- és ezüstbádog készítményekből. Részben ez magyarázza meg az avar leletekben előforduló bronzöntvények nagy mennyiségét. E magyarországi bronzöntvények kultúrája új folyamatoknak lett kiinduló pontjává Európában. Az ú. n. Karoling-stílusnak és az északi germán területek művészetének szolgált egyik alapjául Történeti jelentőségére egyebek között Nagy Károly hadjáratainak ténye mutat rá. A bronzöntésre való áttérés kevésbbé erőteljesen Oroszország területén is bekövetkezett. A különböző vidékeken kisebbnagyobb számmal feltűnő rokon bronzöntvények, valamint az említett Káma-vidéki sírleletek is az Oroszországban maradt avar népelemek emlékét őrzik. A fativizsi lelet a martinovkai kultúra anyaterületén tanulságos példája a mondottaknak. A kialakult avar bronzöntés formái finom ezüstben, a martinovkai kultúra fémművességének jellegzetes nyersanyagában jelennek meg. Ez a különös összetétel csak a VII. sz. utolsó évtizedeiben, vagy a VIII. században volt csak lehetséges. Ez az idő bevezetője azoknak a nagyarányú változásoknak, melyek Kelet-Európa mai képét kialakították. Már ásatási jegyzőkönyveknek részletes közlését M. G. CHUDJAKOV(Leningrád) készíti elő. — Egy harmadik, nagyjelentőségű, ilyen sírmezőt tárt fel A. V. SCHMIDT 1926-ban Nevolino mellett. Ennek egész anyagát az, Orosz Tud. Akadémia Anthr. és Ethnografiai Múzeumában láttam (Leningrád, 1935). — Ez anyagok egy részét az Arch. Hung. XVIII. kötet 37—39. képeken közlöm. i) FETTICH N., Bronzeguss und Nomadenkunst (Prága, 1929. 54. sk. 1.).