Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Zolnai Béla: Szóhangulat és morphologia 490

492 ZOLNAI BÉLA koronként szkeptikusan elvessen magától bizonyos üressé vált szavakat és helyükbe másokat keressen, amik érzelemmel és pátosszal hatnak. Eléri-e ezt a célját és ha igen, milyen eszközökkel? — ez éppen a kérdés. Költők gyakran büszkélkednek vele, hogy ezt végbevitték; a nyelvvizsgálat föladata, hogy utólag magyarázatát adja a tényeknek. VICTOR HUGÓ hirdette magáról, hogy forradalmi szeleket támasztott az ősi Akadémián és vörös sipkát csapott a vén szótár fejébe... A szavak V. Hugó korában még két kasztba voltak különítve: ... un mot Était un duc et pair, ou n'était qu'un grimaud. Les mots, bien ou mai nés, vivaient parqués en castes. (Contemplations, 1856.) V. HÜGO tehát „köztársaságot" alakított a szavak monarchikus államából, a szavak egyenrangúságát proklamálva . . . Minden szó kifejezhet tiszta és égi igéket. Igen, de miképen éri el ezt a költő? Hogyan lépteti elő a szavakat? ... le mot propre, ce rustre, N'était que caporal, je l'ai fait colonel. Ügy látszik maga az a tény, hogy egy nagy költő használja, már előléptetést jelent és „költői" hangulattal telíti a szót. Így kapnak polgárjogot a nyelvjárási, vagy a „prózai", „familiáris" szavak, a dolgok körülírás nélküli, közvetlen megjelölései. V. HÜGO közelebbről is definiálja eljárási módját: narine helyett, amely tudós átvétel a latinból, a populárisabb nez alakot használja. Ebből is levonhatjuk azt a következtetést, hogy a szavak változtatása, a szókincs időnkénti fölcserélődése egy-egjr szót az érdeklődés elé állít és valamiféle érzelemmel telít. . . KAZINCZY sokat-idézett elve is ez: Berki szokottat imád. Nekem az kecses, ami szokatlan; S kényesb vagy makacsult izletem újnak örül. Az új, szokatlan szó hangulatának esztétikai normává emelését egyéb tanúbizonyságokkal is igazolhatjuk. DUMAS színdarabjának (Kean, III, 12) egyik nőszereplője mondja a színész-fő-