Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Viski Károly: Trágyom és uzsora 483

484 V1SKI KÁROLY a múlt század 70-es, 80-as éveiben) drágán, azaz 4—6 aranyfillérrel számítva, az első, nehéz év földbér jellegű szolgáltatása 32—48 aranyfillér volt, tehát körülbelül annyi, amennyit az Árpádok korában fizettek egy kat. hold földbéreként (v. ö. Hóman, Magyar pénztörténet 539). Kenderföldért holdanként két új kenderzsák, némely más termeivény után holdanként 3 pár csirke járt a föld gazdájának. Ahogy a dinnyét érésekor, azonképen a zsákot a szövés évadja után, tavasszal, a csirkét megnövekedtével, ősszel ,adták be'. De fizettek fias-kotlóval tavasszal is: holdanként egy kotlót 25 csibéjével.1

) A dinnyeföld utáni esztendőben rendszerint tengeri következett trágyom nélkül, felesben, azután a szerint, hogy a föld tulajdonosa mit adott hozzá a termeléshez, trágyommal állapodtak meg a részesség mértékében. További tudakozódásomra HOLLÓSY ISTVÁN kornádi főszolgabíró úr azt írja, hogy „Kornádi községben és vidékén a háború kitöréséig a trágyiom nevű földbérjellegű szolgáltatás megvolt, Ugyanezt Sarkad vidékén uzsorának nevezték. Például egy kataszteri hold feles föld után köteles volt a feles ember aratáskor 20—25 keresztet behordani. Ha a feles kaszálót kapott, 10—12 keresztet kellett díjmentesen behordania, 2—3 hold feles föld után egy napig szántani, esetleg darálni kellett a malomban vagy homokot hordani a gazda udvarába . . . Egyszóval a szolgáltatások megállapítása mindig szabad egyezkedés tárgya volt és minden bérbeadó feles gazda trágylomként vagy uzsoraként azt kötötte ki magának, amire éppen szüksége volt". — ID. HADHÁZY KÁLMÁN szalontai ügyvéd úr 77 éves korában azt írja, hogy emlékezete szerint ifjú korában egy öreg gazdálkodónál laktában hallotta házigazdájától, hogy azok a szalontaiak, akik a váradi püspökség birtokában lévő Barmod pusztán ,tanyabirtokot tar-1) A nyári és őszi termelés végéhez igazodó két határidő a századok folyamán — természetesen már a középkorban — Szent György (ápr. 24) és Szent Mihály (szept. 29) napjában állapodott meg. Ezekhez az ősi szokás szerinti fizetönapokhoz akkor is ragaszkodtak, amikor a földbér már nem termény, hanem — mint a felvidéki vagy erdélyi szászság középkori gyakorlatában — megállapított súlyú ezüst volt. L. pl. Repp: Kasmark und seine Nachbarn im ausgehenden 13. Jahrhundert. Karpathen-Land. VIII. 112. Itt ugyancsak e két napon fizetik a 20 márkányi ezüst földbért: egy harmadát dénárban, kétharmadát finom ezüstben.