Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Virányi Elemér: Arad 477

480 V1BÁNYI ELEMÉR fejlődés következtében szabályosan urszág majd ország lett-E szóval kapcsolatban derült ki, hogy a mai úr szó uru alakra megy vissza s végső -u-ja 1200 táján vész el. Az elveszés következtében viszont az első u- meghosszabbodott a nominativusban. A szó ragos alakjai azonban (urat, urak stb.) megőrizték a rövid u-t s annak jelét, hogy e szó tövében valamikor végső magánhangzó (-u-, illetve -o-, ma pedig kötőhangzós -a-) volt. Az uruszúg-ból fejlődött ország szó keletkezéséhez hasonlóan származott Arad neve is, Orod közvetítéssel az uru- tőszóhoz járult -d képzővel, s így a város nevének legrégibb alakja *Urud alakban rekonstruálható. Jelentése egyrészt 'uracska', az alapító vezér, Ur, az első várispán nevének vagy hivatali méltóságának kedveskedő, kicsinyítő alakjából. Az Wrud alakból könnyen válhatott Urod, majd ebből Orod s idők folyamán szabályos hangfejlődéssel Arad. Szent István korában kapta a helység a maga Urud^Orod ispánjától a nevét, amely a XVIII. században már föltétlenül Aradnak hangzott, amit az is bizonyít, hogy az akkoriban betelepedett németek Árád-nak ejtik (v. ö. Nájárád = Neu-Arad). Az u-ból lett o-, illetve e két, a kiejtésben igen közelálló magánhangzó váltakozása nyelvünkben nem ritka: Urbán és Orbán, unoka és onoka, unszol és onszoí bizonyítják ezt. Az urat, urak stb. esetben az a körülmény akadályozta meg az u nyíltabbá válását, hogy a szócsalád alapszavának, az egykori *uru=^ur-nak rövid u-ja már korán (még a szabályos u=-o változás kora előtt) megnyúlt. Mivel e nyúlás következtében az alapszónak hosszú u volt a magánhangzója, azért ennek hatása miatt a szócsalád többi tagjaiban is megmaradt az u, bár később megrövidült. De a szócsaládnak Urod, Uros és urszág tagjaiban, melyek jelentésük miatt már korán elszigetelődtek a családtól, s e miatt nem voltak alávetve az úr alapszóbeli hosszú u lélektani hatásának, nem volt semmi akadálya a szabályos u^o változás megtörténtének. Urod-bó\, £7ros-ból és urszdg-ból tehát szabályosan Orod, Oros (-háza) és ország lett, sőt a legelső esetben utóbb még az o is egy fokkal nyíltabbá vált, s így lett a régibb Orov

d-ból a mai

Arad. A városnév a XII. század végéig, a XIII. század elejéig, midőn már írásban is előfordul, átesett azon a hangtani fejlődésen, amely belőle Orod-ot formált. Hogy mikor lett OrocZ-ból Arad, arra közelebbi adatot nem ismerünk,