Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Virányi Elemér: Arad 477

AKAD 479 névi származékok ma már szinte mind elavultak ugyan (v. ö. pl. apród, vagy a kicsinyítő értelemből továbbfejlődve, becéző jelentéssel gyöngéd, édesded), de százával megőrződtek napjainkig az egykori -d képzős köznevekből lett helynevekben, pl. Borsod, Szekszárd, Érd, Simánd, Zaránd, Leánd, Fiad, Tyúkod, Galambod, Árvád, Erdőd, Halmod, Kisfalud, stb. Az Arad -= Orod^Urod városnév nem lehet egyéb, következtetésünk szerint, mint az úr főnév egykori kicsinyítő-becéző urod származékának Urod személynévként, majd helynévként való megőrzése. Hogy e terület első birtokosát (esetleg a rajta levő község telepítőjét, vagy várának alapítóját) hozzátartozói és alattvalói becézve Urod-neik vagyis Uracská-n&k nevezték, az olyan jelenség, amely primitív műveltségű népeknél igen gyakran észlelhető. Ezen az alapon minden okunk megvan arra, hogy MÁRKI SÁNDOR fent közölt feltevését elfogadjuk. Az Arad városnév történetének teljes megértése céljából még csak arra a kérdésre kell válaszolnunk, mi az oka annak, hogy az egykori Urod u hangjából ebben az esetben előbb o, majd a lett, holott az úr szó többi alakjában és származékában még ma is változatlanul u hangzik, pl. urat, urak, uram, uras, uralkodik stb. Itt azonban tulajdonképen nem is az Urod^Orod ^-Arad-beli u=^o>~a változás szorul magyarázatra, mert hiszen a magyar hangtörténet ismerete alapján tudjuk, hogy ó-magyar korbeli u-nak egy fokkal nyíltabb o-vá való válása egészen közönséges jelenség, sőt ennek egy további fokkal a-vá való nyil: tabbá válása sem ritkaság (v. ö. pl. Túrszol =- Torszol >~ Tarcal, Murszol^Morszol^ Marcal, Bursza^Borsza^Barca, Bukón =~ Bókon s-Bakony, Sunád^-Csonád-^Csanád, ruvosz^rovosz^ ravasz, csolnuk >- csolnok =- csolnak, golumb =- golomb =»- galamb, urum^urom^uram stb.), hanem inkább az a kérdés, hogy miért nem vált nyíltabbá az u az úr szó családjának többi tagjában is, pl. urat, urak stb.? Hogy az úr alakból fejlődhetett-e or- illetve oro- hangalak, erre nézve arra a teljesen analóg és nyelvészetileg bebizonyított hangfejlődésre hivatkozunk, amely az ország szóban történt. Tudjuk, hogy e szó rokon, sőt ugyanaz a mai uraság szóval. Legrégibb alakja, melyből mindkét alak keletkezett jelentés-, illetve alakváltozás útján, uruság lehetett. Az első írott alak tudvalevőleg uruszág (v. ö. uruzag HB.), melyből a fent idézett hangtani