Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Techert József: Az idegen szavak Csokonai nyelvében 439

444 TKCHERT JÓZSEF a' maga Kedveséi Csidli-nek nevezi. Én ezen szó szerzése alatt a' kedves ez, ez hangra figyelmeztem. Más hellyeken Lili, vagy Lilla névvel élek." (Aranka Györgyhöz, Lev. I, 423). íme, e név is határozottan irodalmi hatásra mutat, bár az a mai köztudatban természetszerűleg már mindig Csokonai szerelmi költészetéhez kapcsolódik. Van azonban Csokonai idegen szavainak még egy más, sokkal értékesebb tanulsága is. Ő volt t. i. drámairodalmunkban az első, aki igazán tudatosan látta, hogy a színpadi hős mennyire élő alakká, reális egyéniséggé válik, ha beszédében van valami következetesen visszatérő jellegzetesség. Az iskoladrámák már adtak valami kis indítékot e téren, de csak annyiban, hogy a komikus hatás kedvéért egy-egy durvább beszédű parasztot is szerepeltetnek. Ezek nyomán haladva írja Kazinczy egy bírá­latában: „Az illyen populáris fzólásokkal való élést eggy átal­jában illetlennek nem tarthatni; sőt inkább a' comicus munkák­ban a' millyen például Prof. Simay Kristófnak a' Ravafzsága, tüzet ád és életet az egéfz munkának . . ." (Kassai M. Mus. I, 52). Mindamellett Csokonai az első, aki alakjait nemcsak parasztos vagy zsidós beszéddel teszi komikusabbá, hanem a jellemeknek megfelelően a külföldieskedő ficsurok beszédét német-francia szavakkal („Bravó, cherlich, sármánt, gyönyörű" — mondja Szászlaki, 111, 350), a latinos műveltségű iskolamestert vagy gvárdiánt latinos beszéddel teszi egyénivé („ . . . leveledet ez előtt circiter félórával vettük, olvastuk, és attentissime percurrál­ván, belőle megértettük, qualiter ... te, minekutána a seculári­soknál, vagy az úgynevezett laicusoknál, ut Ecclesia loquitur, minden subsidiumot hiába kerestél volna..."; III, 214)-1) így lesz a „Tempefői" báró Sertepertije, a „Cultura vagy Pofok" Szászlakija Kisfaludy Károly Szélházyjának őse, a „Gerson du 1) A beszéd is csakúgy a jellemrajz egyik eszköze, mint a külső: „Több tudomány van a bodros tászliban, mint a magyar ingbe, a kurta magyar haj tök fejet mutat, de ha exotica parókát teszünk rá, az együgyűek káptalannak gondolják, a kis magyar mente alig repraesental egyebet egy kis Verbőczinél és Husztinál, hanem a frak involválja a Histó­riai Tudományt mind, a francia caput az természetnek egész buvári esmé­retét. Az anglus Iberokk, ha szárközépig ér, minden kigondolható philoso­phiát, ha földig ér, a leghomályosabb régiségek esméretét; és kivált ha nem a szélire vannak rakva a gombok, Newton, Helvetius, sőt maga Kant látszik az ember előtt állani." (III, 341).

Next

/
Thumbnails
Contents