Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Techert József: Az idegen szavak Csokonai nyelvében 439

442 TECHERT JÓZSEF tetett elveit, azonban a gyakorlatban egyáltalán nem követi őket. Vannak munkái, melyekben szinte halmozza az idegen szavakat, s különösen a magyaros hangzást nemcsak, hogy nem kívánja meg tőlük, hanem helyenként szinte tudatosan keresi az idegenszerűt. Kinek a példája lebeghetett itt a szeme előtt? Bizonyára az ifjú Kazinczyé. Gondoljunk csak arra, amit TOLNAI VILMOS (i. m. 102) Kazinczy első munkáiról ír: „Minthogy sok idegen szóra nincs még magyar szó, megtartja az idegent; néhol magyaros végzettel, néhol magyarosan továbbképezve, de igen sokszor teljesen a maga alakjában (assemblé, roncert, sklav, tour)." Valóban, szinte védi ezeket Gessner-fordításának vagy Bácsmegyeyének bevezető soraiban, s különösen utóbbi munkájában hemzsegnek az új német—francia, műveltséggel kapcsolatos kölcsönszók. Hiszen természetes, hogy a bécsies műveltségű emberek tudatában rengeteg ilyen szó él. A kor levelezése meg azt mutatja, hogy kivált a felvilágosodás hívei éltek ezekkel szívesen, mintha így kozmopolita voltukat akarták volna igazolni. Egyes írók — ilyen volt nézetem szerint Kazinczy és legalább bizonyos vonatkozásokban Csokonai — az idegen szavak használatával valahogy magasabb műveltségüket is fitogtatni kívánták. Igazolja ezt egyrészt az, hogy az ilyen írók nagyrészt idegen helyesírással írják a kölcsönszavakat (vö. MNy. VII, 161 kk.); de igazolja — egy konkrét esetet véve — az is, hogy Kazinczy elvileg ugyan azért ragaszkodik az idegen kifejezésekhez, mert azok ismeretesebbek, mint a helyettük készíthető magyar megfelelők, (1. Bácsm. : Jelentés); e művéhez csatolt szómutatójában mégsem a ritkább új, magyar szavakat magyarázza, hanem éppen az idegeneket: accompagnirozni, accompagnement, artista, assemblée stb. Tehát ő maga is tisztában van azzal, hogy az idegen szavak a kevésbbé ismertek; mégis ezeket használja, mert ízlésének jobban megfelelnek. Csoda-e, ha a TOLNAI idézte négy példaszó közül három (assemblé, concert, skláv) számtalanszor megtalálható Csokonainál is, s ezeket egész sereg hasonló követi: ária, accord, accompagniroz, duetto, tercetto, pause, piano, brács, flauta, klavíroz, orchestra mint zenei műszavak, pictura, pittoresco, contrasto, chiaroscuro, kupferstikk és mások, mint a festészet szavai stb. Érdekes példája ennek a kölcsönszavaktól hemzsegő stílusnak Kazinczy Csokonaihoz írt levele, melyben Dayka egyik