Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Techert József: Az idegen szavak Csokonai nyelvében 439

IDEGEN SZAVAK CSOKONAI NYELVÉBEN 441 [hogy] lágyítfuk '.s egyenlítfük azokat a' lágy, könnyű és kényes Magyar fzóejtéshez." (L. RMKtár XXVIII, 85—6). Csokonai Kleist-fordításának Élőbeszédében foglalkozik a legrendszeresebben a nyelvújítás jogosságával és helyes módjaival. Mint mestere, ő is négy eljárást ajánl, melyek közül az utolsó teljesen egyezik Földi fent ismertetett negyedik elvével: „Vágynak végzetre olyanok, a melyek eredet szerént ugyan nem magyarok, de vagy a nyelv királyától, az usustól pecsétes levelet kaptak, vagy a magyar tudósok diétáján hungarizáltattak . . . ezekben, ha polgári just kivannak szerezni, megkívánhatja a nemzet, hogy a tősgyökeres magyar szók felett, se nyilván, se titkon, sem szép szín alatt, elsőségre ne héjazzanak, hogy külföldi ruhájokat levetkezzék, idegen hangejtéseket megszelídítsék és még a legutolsó magyar jobbágy füleinek is botránkozást ne csináljanak, s annak száját elviselhetetlen rabotával ne nyomorgassák." (Harsányi—Gulyás kiad. I. 629—30; v. ö. TOLNÁT i. m. 75, 97. Nagyjában hasonló elveket vall Csokonaival egy időben, de tőle függetlenül Sándor István is; 1. TOLNAI 85—6). Hogy itt valóban Földi hatásával állunk szemben, azt nem csak az idézett párhuzamos szövegrészek igazolják. Csokonainak a nyelv gazdagítására ajánlott másik három módja szintén Földire utal. Földi a saját elvét, hogy t. i. az idegen szavakat ritkán és magyaros hangalakban használjuk, a gyakorlatban is követi. Magyarra fordít csaknem minden nyelvtani és verstani műszót, magyar növény- és állatneveket alkot, hogy az idegeneket nélkülözni tudja. így áz aranka, boglárka mintájára a latin asperula-hól érdeské-t, a hesperis-höl estvelké-t csinál1

) (Rövid kritika és rajzolat a' magyar füvésztudományról, Béts 1793, 27) stb. Ha pedig nagy ritkán magyar tőszóból nem tud megfelelő nevet alkotni, ösztönösen megtalálja a módot, hogy az idegen szó hangalakját könnyen megmagyarosítsa. így a monas nemi nevet parány-nák fordítja, a Monas Termo fajtát azonban „Termő Parány"-nak nevezi (Természeti história, Pozsony, 1801, 428). A divattal átvett német, francia, olasz szavaknak pedig nyomát sem látjuk Földi könyveiben. Mint láttuk, elméletben Csokonai is átveszi Földi itt ismer*) Az EtSz. a borzonká-t is (I, 497), meg az estvelké-t is (II, 54) csak 1807-ből idézi.