Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Bartucz Lajos: Rassz és nyelv 30

BASSZ ÉS NYELV 37 eredményhez nem vezethet. Az utolsó évtizedek párhuzamos, sőt néha karöltve végzett embertani és nyelvészeti kutatásai azonban alapos reményt keltettek arra nézve, hogy a két tudomány karöltött munkálkodása a probléma bonyolult volta ellenére is egészen meglepő eredményekre vezethet. RECHE, STRUCIÍ, PESZLER, HÜSING stb. úttörő munkáié az érdem, hogy itt új lehetőségek világát tárták elénk. Kiderült, hogy a rassz és nyelv között módszeres kutatásokkal még a legbonyolultabb esetekben is kimutatható bizonyos kapcsolat. A népek antropológiai és nyelvi jellegei a keveredésnek, idegen beolvadásnak — hogy úgy mondjuk — a vezérkövületei, s a rasszkutatásnak a nyelvészet, valamint a népek őstörténete szempontjából a jövőben sokkal nagyobb szerepe lesz, mint eddig hitték. Valamely nép nyelvében végbement alapvető változások ugyanis a legtöbbször visszavezethetők a rasszbeli összetételben lefolyt változásokra, s minden nagyobb rasszkeveredés előbb-utóbb változásokat idéz elő az illető nép nyelvében is. Nem alaptalan ma már az a remény, hogy bizonyos nyelvváltozások — a hangsúly itt a bizonyos szón van, — amelyeket a nyelvészek eddig csak megállapítottak, de magyarázni nem tudtak, a rasszantropológiai kutatások által jórészt megmagyarázhatókká válnak. „ Csak az alaktant és szókincset lehet átvenni — mondja BORK BRAUNnak Die Urhevölkerung Europas und die Herkunft der Germánén című munkájáról írott kritikájában —, a hangtant és mondattant ellenben soha, mert a nép szája és agyalkata nem változhatik tetszés szerint." Ma még talán kissé merésznek látszanak HÜSING szavai, aki Völkerschichten in Irán című úttörő munkájában arra az eredményre jut, hogy: „rasszkeveredés alkalmával mindig nyelvkeveredés is keletkezik úgyannyira, hogy a kevert nyelvből még akkor is következtethetünk rasszkeveredésre, ha az illető nép már kihalt volna. Valamely már ismert nyelvben található apró morzsákból, bármennyire összeolvadtak is azok az illető nyelvvel, nyomozhatjuk az egykor beolvadt idegen nyelv- vagy rasszelemeket. . . Ilyen esetekben az antropológiára hárul a feladat, hogy a keresett rassztípust megállapítsa. Ezek nem álmok ma már, s a nyelvészet az előtt a feladat előtt áll, hogy ilyen nyelvkémiát űzzön." És ha a HÜSING által felsorolt különféle érveket figyelembe vesszük, főleg pedig ha ismerjük STRucKnak a Soma-