Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Bartucz Lajos: Rassz és nyelv 30

36 BARTUCZ LAJOS rassz és nyelvelemeknek egész sorára akadunk (európaiak nagy része, hottentotta, bantu stb.). De a nagyfokú kevertség mellett is egyszer a rassz az aránylag egységesebb s a nyelv a kevertebb, mert a keveredés azonos rasszelemeket hozott (pl. Anglia, Felső-Szilézia, Olasz- és Spanyolország), máskor pedig a nyelv az egységesebb, sa rassz a kevertebb (indus, baszk, athabaszk). Ismerünk azután eseteket, amikor mindkét irányban egész nagy eltolódások, átvételek, cserék, keveredések tapasztalhatók. Előfordul pl., hogy a győzők nyélvét. akár a tekintély, hatalomr kényszer, akár a magasabb fejlettség, műveltség hatására, akár jól felfogott érdekből részben vagy egészben átveszi a legyőzött, a sajátját meg feladja. Máskor viszont a kisszámú győző olvad bele nyelvileg teljesen a nagytömegű legyőzöttbe (hamita-himák, normannok, lengyel, bolgár). A szerint azután, hogy a két fél azonos rasszösszetételű-e vagy sem, a legkülönbözőbb keveredési formák keletkeznek. Sőt előfordul, hogy ugyanazon nép többször is megváltoztatja nyelvét (etruszk, baszk). Még tovább bonyolítja a rassz és nyelv efféle eltolódási folyamatát az, ha az így keveredett elemek egyike vagy másika, akár a harcokban való folytonos vérveszteség, akár a kisebb szaporodóképesség, vagy az új környezethez való csekélyebb alkalmazkodottsága következtében lassan kihal; vagy pedig az egyik bevándorolt s nagy szaporodó és alkalmazkodó képességgel ellátott elem a másikat számban elnyomja s idővel az illető nép antropológiai arculatát, sőt néha nyelvét is egészen átalakítja. így azután megtörténhetik, hogy azok a rasszelemek, amelyek egy nyelvet valamely területre elvittek s ott a legyőzöttre reákényszerítettek, maguk idővel kihalnak, a nyelv ellenben a legyőzött lakosságban tovább él. Látszólag új nyelvben új nép áll előttünk, pedig csak az etnikai forma változott meg, míg az emberanyag a régi maradt. Kérdés mármost, vájjon ebben a mozaikszerű kevertségben s állandó változásban találunk-e olyan támpontokat, amelyekből a rassz és nyelv kapcsolatára, illetőleg annak alapján egyikből a másikra, majd a népeknek az írott történelem előtti történetére következtetéseket vonhatunk? Nagyon kényelmes az az álláspont, hogy a népek nyelvi és rasszbeli kevertsége oly nagy ma már, hogy a két fogalom között semmiféle kapcsodat sincs, s minden kutatás hiábavaló energiapazarlás, amely tetszetős feltevéseken túl semmiféle komolyabb-