Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Bartucz Lajos: Rassz és nyelv 30

34 BARTTJCZ LAJOS egy morfológiai csoport összeségére kiterjedt-e, vagyis, mint RECHE mondja, annyi nyelv vdlt-e valóban, mint ahány rassz? Abból a ma is megfigyelhető jelenségből, hogy aránylag egységes rasszjellegű, de kis törzsekre különülten élő primitívnépek néha törzsek szerint is lényegesen különböző nyelvet beszélnek; továbbá abból az ősembertani megfigyelésből, hogy az ember az őskorban igen kicsi s eléggé elkülönült hordákban élt s folytonosan vándorolt, amely körülmény nyelvjárások, új nyelvek keletkezésének igen kedvezett; valamint abból, hogy az emberiség bizonyos morfológiai csoportokra differenciálódva volt már akkor, mielőtt a nyelvek keletkeztek volna, arra következtethetünk, hogy az emberiség morfológiai csoportjai már eredetileg nagyobb kitérjedésűek voltak, mint a nyelviek, illetve, hogy ugyanazon rasszcsoporton belül, annak egymástól távol, elszigetelten élő törzseinél idővel több külön nyelv is keletkezhetett. „így ahhoz a végkövetkeztetéshez jutunk — mondja BOAS1

) — hogy korábban minden embertípus a csoportoknak a nagyobb számában volt meg, amelyek közül mindegyik a saját nyelvét és kultúráját fejlesztette ki." De az elmondottakon felül a nyelvi jellegek kettős: fizikai és pszichikai természete s a mai nyelvek és rasszok között található alább tárgyalandó kapcsolatok is a mellett szólnak, hogy a nyelv bizonyos fokig a rassz testi és szellemi alkatának együttes terméke, s az ősi nyelvek huzamos elszigeteltség következtében minden bizonnyal együtt keletkeztek a rasszokkal, vagy legalább is minden rassz, illetőleg minden nagyobb elszigetelt morfológiai csoport maga termelte ki a saját fizikai és lelki alkata, valamint különleges környezet-viszonyai alapján a saját nyelvét. A különböző rasszoknak ugyanis különbözően alakult beszédmechanizmusuk van, a hallás finomsága, a hangok pszichikai értékelése is rasszok szerint más és más, a rassz-szellem pedig az egész nyelvrendszerre reányomja bélyegét. Nagy általánosságban igazat adhatunk tehát RECHEnek, hogy: „Eredetileg rassz- és nyelvtípus állandóan fedte egymást. A nyelv úgyszólván a szellemi rasszjellegek egyike volt. Minden rassz ugyanis a reá jellemző nyelvtípusban a legfinomabb szellemi izgalmakhoz is csodálatosan alkalmas műszert alkotott, amelyet *) FRANZ BOAS, Kultur u. Rasse. Berlin, 1922.