Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Bartucz Lajos: Rassz és nyelv 30

RASSZ ÉS NYELV is fogja tudni soha végleg eldönteni, mert mindig hiányozni fog a legfontosabb bizonyíték, az ősidőben kihalt nyelvek hiteles anyaga. A kérdés lényege valójában nem is az egy- vagy többágú eredeten, hanem csupán azon múlik, hogy volt-e az emberiség történetében olyan idő, amikor nyelv és rassz — ha nem is az egész emberiségnél, de legalább az ősi csoportok egy részénél — fedte egymást. A természetes ész logikája és bizonyos tapasztalati tények ezt nagyon valószínűvé teszik. Mai antropológiai és nyelvészeti ismereteink ugyanis arra tanítanak bennünket, hogy mind a rasszképződésnek és megrögződésnek, mind új, egységes nyelvtípus keletkezésének földrajzi vagy más tényezők által előidézett tartós elszigeteltség (isolatio) a legfőbb előfeltétele. Huzamosabb elszigeteltség nélkül még az esetleg mutatio által keletkezett típusok sem tarthatták volna fenn magukat. Minthogy pedig ősembertani adatok tanúsága szerint ilyen elszigetelődések az emberiség történetében hol kisebb, hol nagyobb területekre kitérjedőleg csakugyan előfordultak, semmi sem áll útjában annak a feltevésnek, hogy bizonyos nyelveket bizonyos rasszokkal együtt keletkezetteknek tartsunk. A szóbanforgó kérdésben különben a rasszjellegek és nyelvi jellegek összehasonlítása nyújt némi felvilágosítást. Köztudomású, hogy a rasszjellegek öröklődő bélyegek, miért is meglehetősen állandóak, illetve csak rendkívül lassan változnak. Ezzel szemben a nyelvi jellegek nem öröklődnek, csak hagyományoztatnak, s ha változásuk sokszor lassúbb is, mint eddig hitték, mégis állandóan változnak, sőt néha pár száz év alatt is lényegesen átalakulhatnak. Változásuk mindenesetre aránytalanul gyorsabb, mint a rasszjellegeké. Az az állapot tehát, amidőn egy-egy nyelv és rassz fedte egymást, nem tarthatott nagyon sokáig, mert a nyelv máris lényegesen megváltozott, amikor a rasszjellegek még mindig ősi tisztaságukban megvoltak, feltéve természetesen, hogy közben idegen rasszjellegű néppel való keveredés nem történt. A kétféle jelleg eme különböző természete adta meg azután a lehetőséget annak a nagy eltérésnek és bonyolultságnak létrejöttéhez, amely ma a rassz és nyelv között van. Itt érinthetjük azt a kérdést is, vájjon amaz ősi időben, amikor a nyelv és rassz fedte egymást, minden egyes nj^elv egy-Nyelvtudományi Közlemények L. 3