Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)
Tanulmányok - Bartucz Lajos: Rassz és nyelv 30
RASSZ ÉS NYELV 31 ségének nem felel meg rasszbeli, típusbeli egység, hanem minden nép a rasszelemek, típusok mozaikszerűen összekevert egyvelegéből áll. Antropológiai értelemben nincs sem külön árja vagy indogermán faj, sem egységes finn vagy török fajta, sem kizárólagos magyar, német, tőt stb. típus, mert minden népen belül igen különböző típusok találhatók, s ugyanazon antropológiai típus igen különböző népeknél fordul elő. Amikor azután néhány rokonnyelvű népről (pl. svéd—indus, bolgár—szerb) kimutatták, hogy rasszbelileg egymástól igen távol -állanak, viszont nyelvileg távol álló népekről (magyar—bolgár) bebizonyították, hogy antropológiailag rokonok, akkor egyszerre sokan a másik szélsőségbe esve azt vitatták, hogy a rassz és a nyelv között egyáltalán semmiféle kapcsolat nincsen, nem is volt soha. Ezzel kapcsolatban sajnálatos feszült viszony keletkezett a két egymásra utalt tudomány: a nyelvészet és antropológia művelői között. A nyelvészek úgy érezték, hogy csalódtak az antropológiában, mert az nem tudta az általuk feltett kérdésekre az óhajtott választ megadni, az antropológusok viszont szemükre hányták a nyelvészeknek a MüLLER-féle iskola túlzásait s az általa keltett fogalomzavart. Nem kis része volt a viszony elmérgesítésében RUDOLF ViRCHownaki ), aki 1893-ban, a hannoveri antropológus-gyűlésen tartott megnyitó beszédében éles hangon kelt ki ama nyelvészek ellen, akik a német Buche és a latin fagus szót egynek tartják. Azóta szinte szállóigévé vált mondása: „alopex, pix, pax, fuchs" — éppen nem volt alkalmas arra, hogy a nyelvészek és antropológusok közötti kapcsolatot szorosabbá tegye. Az utolsó évtizedek embertani és nyelvészeti kutatásai alapján azonban mindkét táborból mind többen arra a belátásra jutottak, hogy a kérdés sem a teljes igenléssel, sem a kerek tagadással nincs megoldva, hanem az igazság valahol a kettő között kell, hogy legyen. Kiderült, hogy noha a rassz és nyelv ma már a legtöbb esetben nem fedi egymást, mindamellett bizonyos, esetről-esetre kimutatható kapcsolat mégis van a kettő között. Sőt éppen ez az esetről-esetre változó, bár legtöbbször 1) Correspondenzblatt der deutschen Gesellschaft für Anthropologie Ethnologie u. Urgeschichte. XXVII. Jahrg. 1896.