Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Bárczi Géza: Óprovençal jövevényszavak a magyarban 18

28 BÁRCZI GÉZA kifogástalan magyarázata is van. így bolt szavunkat származtathatjuk az EtSz.-ral (I, 464) az olaszból, vagy PAIS ÜEzsővel a franciából,1)

de épúgy kifogástalan hangtani szempontból a provengal volta, vout-nak,2

)

mint kiinduló pontnak a feltevése, s ez utóbbit támogatja az az említettem körülmény, hogy egyetlen, meglehetős épségben fennmaradt XII. századi nagyobb műemlékünk, az esztergomi királyi palota délfrancia építészek és kőfaragók kezéről tanúskodik. Ezt a kérdést is csak a tárgytörténet végleges tisztázása döntheti majd el, egyelőre azonban Árpád-kori építészetünk kritikai feldolgozása művészettörténészeinkre váró feladat. Hasonlóképen malom szavunkról bizonyította MBLICH JÁNOS,3

)

hogy az ófrancia molin-ból származik. Bizonyításának cáfoló és állító részét itt fölösleges lenne megismételni, de ugyanazon érvek alapján épúgy lehetne e szavunk a provencal molin megfelelője is. Vele párhuzamosan megy a molnár szó, melyet kifogástalanul meg lehet magyarázni a szláv m/ínar-ból4

)

és az óbajor mü/marí-ból5

)

is. Ha azonban malom szavunk franciaországi eredetű, nem valószínűtlen annak a feltevése sem, hogy molnár szavunk ugyaninnen jött. Az északfranciaországi njelvjárások, leszámítva a normandot, nem jöhetnek szóba, mert bennük az -arius (molinarius) mindig -ier (ill. -ier =- i(r), i(r); mol(i)nier-típusból pedig a magyar szó alakja nem fejthető meg. A normandban, úgy látszik, az -ier korán -er-ré egyszerűsödött,6

)

de a normandokkal való középkori érintkezéseink a felsőbb társadalmi körökre vagy zsoldoskatonákra szorítkoztak,7

) ezeken az utakon pedig ilyen jelentésű szó átszármazása nem valószínű. Délen az -arius megfelelője hol -er, hol eir, hol -ier,8

) x)

PAIS : MNy. XXXI, 104—5, 186; BÁRCZI : MNy, XXXI, 185. 2)

RAYNOUARD i. m. V, 568—9. 3)

MNy. XVI, 61. *) HORGER : MNy. VIII, 14; MELICH : MNy. VIII, 155. 5)

MELICH: MNy. XII, 290—1. 6)

MARCHOT, Solution de quelques difficultés de la phonétique fran<jaise, 24. 7)

HÓMAN-SZEKPÜ, Magyar történet I. 354, 369, II, 35. 8j

MARCHOT, i. m. 18—19; THOMAS, L'évolution phonétique du suílixe -arius en Gaule: Bausteine Mussafia, 641 kk; RONJAT, Grammaire hist. des parlers prov. 198 kk.; MÉTER: Rom. III. 434; MEYER-LÜBKE, Gr. des langues rom. T, 520 stb.