Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Bárczi Géza: Óprovençal jövevényszavak a magyarban 18

26 BÁECZI GÉZA Ami azt a kérdést illeti, vájjon a francia vagy a provencal l vokalizációja {a után és foghang előtt) a régibb, az érvek nem hiányoznak egyik feltevés mellett sem.1

) Az a körülmény, hogy a provengal nyelvterületen az első adat jóval (mintegy két és fél századdal) fiatalabb (Boetius, a XI. század elején), mint a francia nyelvterületi adatok, s az időrendben következő példák is jóval későbbiek és ritkábbak,2) nem bizonyít sokat, annál többet azonban, az a tény, hogy az al ==- au ma sem általános, még foghang előtt sem, az egész nyelvterületen, nem is számítva a katalánt, ahol egyáltalában nincs vokalizáció. Ha megvizsgáljuk pl. a calidum, calcem, calceam, calefacere, alterum mai megfelelőinek földrajzi elterjedését,3

) azt találjuk, hogy

al típusúak előfordulnak a katalánhoz számító Pyrénées Orientales-on kívül főleg a Languedoc, Aveyron, Lozére, Haute-Loire, Gantal és Lot megyében. Az a körülmény, hogy e különféle szavakban az al ~ au típusok földrajzi megoszlása nem fedi egymást, s az al területek ma határozottan ,,area isolata"4

) jellegűek, arra mutat, hogy a velarizáció itt kívülről jövő, állandóan terjedő jelenség, s ennélfogva föltehető, hogy a régi nyelvben az al területe jóval nagyobb volt, mint az au területe. Régi szövegek erre, sajnos, nem nyújthatnak bizonyítékot, minthogy kétségtelen, hogy az igen gyakori al írásmód au-t is jelölhet. Viszont,a régi adatokból annyi megállapítható, hogy az al =- au változás éppen Limousinből indul ki;5

) ez a tény azonban nem akadálya a provencal egyeztetésnek, hiszen a hozzánk a papok útján vagy a kereskedelmi forgalomban elkerülő áru neve nem a termelők, hanem a közvetítők használta hangalakban jutott el, ezek pedig, akár szerzetesek, akár kalmárok, bizonyára nem éppen mind limoges-iak, hanem különféle provecal területekről verődtek össze. Mindenesetre nem vétünk a módszeres gondolkodás ellen, ha föltesszük, hogy a XII. században az *esmalz provencal nominativus eleven, és egy bizo-*) G. DE KOLOWRAT, Etude sur la vocalisation de la consonne 1, 173; SUCHIEK, Die frz. und prov. Spr. und ihre Mundarten: Grundr. der rom. PhiL I, 739. 2)

KOLOWKAT, i. m. 173. 3)

GILLIÉRON—EDMONT, Atlas linguistique de la Francé, cartes 254.. 261, 259, 257; KOLOWRAT, i. m. 173, 187. 4) Vö.

BARTOLI, Introduzione álla neolinguistica, 3 kk. 5)

KOLOWRAT, i. m. 173.