Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Alföldi András: Medvekultusz és anyajogú társadalmi szervezet Euráziában 5

12 ALFÖLDI ANDRÁS E matrona-vallás anyajogi hátterét oly vonások világíthatják meg, amelyeket alább más matriarchális hármasságoknál is meg fogunk találni. így nem értették eddig, hogy az ubiusok matronái, az Aufaniae miért vannak úgy ábrázolva, hogy a két, malomkeréknyi fejdíszű asszonynővér között a középen a harmadik hajadonfővel ül s fiatal, lányos kinézésű. Nem lehet kétséges, hogy a legfiatalabbnak az anyajog gyakorlata szerinti megkülönböztetéséről van itt szó, aminthogy középső helye is rangelsőségét jelzi. Erre még sok párhuzamos esetet fogunk felsorolni. Ez a matrona-hármasság nem kelta különlegesség. A germán matronanevek a rajnai hármasságoknál gyakran kiütköznek. Hogy mily nagy volt a jelentőségük a germán népeknél, BEDA adata igazolhatja, aki szerint a régi angolok az év kezdetét a Modranecht-re, id est matrum noctem, tették. Egyúttal kitűnik itt e nornaszerű hármasság tiszteletének és a holdkultusznak viszonya, amint a három matres kultusza és a három holdfázis egyébként is összefügg egymással: elég erre nézve a háromtestű holdistennőre, Hekatere emlékeztetni; a "gynaikokratia" és a holdszámítás kapcsolatát különben is felfedte már az öreg BACHOFEN. — De megtaláljuk a három anyaistennőt az északitáliai keltáknál is, valamint az illyr törzseknél is Damatiában és Pannoniában, úgyszintén a thrákoknál és maguknál a görögöknél is, — csak mindenütt más interpretatio Graeca illetőleg Romána köntösében. Erre majd a "Magyar Múzeum" első számában bővebben visszatérek, most csak azt kell kiemelnem, hogy az illyreknél és a thrákoknál a három istenasszonnyal mindig együtt jár egy férfiisten is, mégpedig — miként a kelta mediomatrikusok és treverek esetében is, — egy középponti jelentőségű istenalak: a thrákoknál Pan-nak nevezték a férfit, Nymphae-nek a nőket, Dalmatiában ezt a görög névadást a Silvanus et Silvanae római habitusa kezdi felváltani, ami Pannoniában azután teljesen felülmarad. A savariai Patae Tenatiae hármasságában megint a rangelső T e n a t i a neve van a középen felsorolva, mint az A u f a n i a e-nél középen ül. Már ebből az általános elterjedésből is kiviláglik, hogy az indogermán népeknél átfogó jelentősége volt a három anyaistenségnek. És ne gondoljuk, hogy ezek a család szűk körének patronái voltak csak, vagy éppenséggel a női élet nemtői; éppen el-