Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Egy vogul-osztják „névutó” 88
96 FOKOS DÁVID csinált, nagyon sokáig csinált füstöt. Egyszer elindult előre. Ment meg ment, nagyon sokáig ment' uo. 97 | votj. gid-kd tiros-sigo kar! urdds-ka cunidd acid sot, urdds-ká kanidd acid sot, urdds-kd pityda acid sot! 'tedd, hogy az istálló telve, tömve legyen! Oldali (t. i. a kanca mellett levő) csikódat adnád bár magad, oldali borjadat adnád bár magad, oldali bárányodat adnád bár magad!' MŰNK. : Votj. Népk. 158 ; kwin-ká vizijo, das-kik jozo-vijo, surs-kd kuro-bodijo kar! azves-kd sepo kar, zarúi-kd ttéo kar! 'tedd [gabonámat] 3 gyökerűvé, 12 ízűvé, bütykössé, ezer szalmájúvá, szárúvá! Tedd ezüst kalászúvá, arany magvúvá!' uo. (L. még MŰNK : VotjSz. 137.) Ugyanez a nyomatékosító szerepű zürj. -ke, votj. -ka (WICHM. -ke) szerepel a határozatlan névmásokban is: zürj. kod-ke 'valaki', mii-ke 'valami', votj. kin-kd, kin-kd 'valaki7 , ma-ka, mar-ka valami' stb.; vö. BBKE : KSz. XIV, 142, 172. Ilyen eredetű mármost a vog. -ke simuló kötőszó is. Ez is eredetileg nyomatékosító elem1 ) és csak ezen a jelentésén alapszik későbbi feltételes-kötőszó szerepe. Most már világosan látjuk tehát, hogy mi az oka annak,, hogy az olyan mondatok, mint: ja-ke, jd-%ájiltdl tels; As-ke, As-xájiltol Ws 'folyó, folyó alakjában támadt; az Ob, Ob alakjában támadt' (I, 141); türké, tűri' tels; posdl-ke. posdli' áumals 'a tó tóvá támadt, a folyóér folyóérképpen kezdett folyni' (uo.) — teljesen azonos jelentésűek azokkal, amelyekben a -ke helyén -kepdl van (pl. %um-kepdl %um áfam 'férfinak [igazi] férfi volt' III, 510; %umi'-ke'•- pol xumf almi' 'férfiaknak férfiak voltak' III, 451). A két szerkezet azonos jelentésének tehát az az oka, hogy mindkét kapcsolatban tkp. kiemeléssel, még pedig ugyanazzal az elemmel jelölt kiemeléssel van dolgunk. A -ke ~ -ke- viszonyára vonatkozólag vö. az időhatározó ,,gerundium" képzőjét: É. -ke- és -ke-, KL. -ke-, AL. -ka- stb.;; 1. Nyelvj. 46, 130, 170, 226 stb., KLEMM : Pannonhalmi Évk. 1916, 157, 163 ; joxtildn-ket 'ha utóiéred' IV, 380, vujus-ket 'ha elvette' IV, 364, tesnd-kdt 'ha esztek' I, 167 ; — minkén-ertdn 'ha mész' IV, 327, jisken 'ha jössz' IV, 364, oát tekdn 'ha meg nem eszel' IV, 371. L. még fent rettáusdn-kepdl (I, 169) és rettáusan-ke-pol ') Valószínűnek tarthatjuk, hogy a nyomatékosított személynévmásokban is (pl. amki 'én magam', nar\ki 'te magad' stb.; 1. Nyelvj. 13 stb.; FINCZICZKY : NyK. XLVII, 371) ugyanezzel a -ke elemmel van dolgunk. Erre a kérdésre azonban más alkalommal akarunk visszatérni.
