Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Egy vogul-osztják „névutó” 88

94 FOKOS DÁVID után van kitéve; pl. étd-ke sat pojkseu..... %átdl sat pojkseu '7 éjjel imádkozunk, ... 7 nap imádkozunk' II, 161. Igen gyakran azonban a -ke önállóan csak egy-egy mondatrész kiemelésére szolgál (persze neinesak „számnevek előtt alkalmazva", mint MUNKÁCSI II, 656 gondolja); pl. pernake jámes perna ti pinnuwdmen 'ami keresztvetést illet, jó keresztet vetnénk mi' IV, 65 ; ura-ke sat ura müs námtdm jáy%tihm 'ami oldalát illeti, 7 oldal szerint forgatom elmémet = mindenfelé forgatom elmém' Nyelvj. 100 és IV, 422; %asnd-ke jámds pasml ti jo%ts 'már fölismerhető jó közeli távolba jutott' IV, 141 ; %umá, anom virjkwd-ke mana jámds ne 'ej-haj, nekem, hogy [nőül] vegyem, micsoda szép nő! II, 482. (Vö. még FOKOS : Nyr. LX, 134, LXIII, 72.) Hogyan magyarázandó a -ke partikulának ez a nyomósitó szerepe? Egyes esetekben talán valóban közel áll ez a szerep a 'ha' jelentéshez, és ezért HUNFALVY is, MUNKÁCSI is elliptikus mondatra gondol, amelyben az állítmány kiegészítendő. HuNFALvynál pl. túrke, túri téls, posal-ke, posalí aumels 'ha tó [képen gördíté], tóvá lett, ha víz[képen gördítéj, víz érül folyt' VogF. 124; MUNKÁCSI meg ehhez a mondathoz: tdlá-ke sat tál, tuwá-ke %ürdm tuw pjyot %ollitawdt 'évét számítva, 7 éven át, esztendőjét számítva 3 esztendőn át himbálja az ifjakat a szél' (I, 103) ezt a megjegyzést fűzi: „tdlá-ke tdk. 'ha telét' v. 'évét', t. i. 'számítjuk'" (I, 246). Tanulságos ebből a szempontból a következő mondat, melyben egymás mellett látjuk a -ke feltételes és nyomósitó jelentését: lá-rjxdh-ke sunse'im: mana nampd namiri mdn va'üásdm, alydld-ke sunse'im: mana sijpa sijir> mdn vá'ilasdm: lárxüfo-ke namir) ráé Kelim rás va'ilashm, alyáh-ke sijdr; ráé Kel'imráé va'ildshm lefelé ha nézek, hogy vájjon minő nevű neves földre ereszkedem le, fölfelé ha nézek, hogy vájjon minő hírű híres földre ereszkedem le: lefelé is neves fövény parthoz, Kélyim fövényparthoz ereszkedem le, fölfelé is híres fövény parthoz, Kélyim fövényparthoz ereszkedem le' III, 496 (vö. Ili, 331, IV, 20). Az esetek túlnyomó többségében azonban mégsem gondolhatunk elliptikus használatra, hanem kétségbevonhatatlanul tisztán nyomósitó, kiemelő partikulával állunk szemben. A -ke ilyen használatának pedig egj^szerű a magyarázata. Ahogyan tudvalevőleg az alárendelt mondatok általában