Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Értesítő - Zsirai Miklós: † Gombocz Zoltán. V

GOMBOCZ ZOLTÁN IX jává választatott; 1905—1914-ig, Kolozsvárra íkerültéig, rniiajd Budapestre visszatérve 1922-től a Magyar Nyelv egyik szerkesztője volt s 1930-ban a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztését is átvette Szinnyei kezéből. — Sok iminden kimaradt ebből a fölsorolásból: említetlen hagytuk a különféle bizottsági és tanácsi elfoglaltságokat, a felsőházi tagságot és az előadói, igazgatói meg elnöki tisztségek egész sorát, amelyekkel élete utolsó évtizedében közművelődési, pedagógiai, valamint tudományos társaságaink elhalmozták. Nem tudott kitérni az ilyen megtisztelő formában egyre több oldalról jelentkező kötelességek vállalása elől, jóllehet aggódva látta, hogy hova-tova alig marad ideje, energiája tudományos kutatásainak folytatására, fontosabbnál fontosabb terveinek megvalósítására. Gombocz Zoltán irodalmi munkássága — pontos adatait az alább közölt könyvészeti jegyzék foglalja magában — tekintélyes terjedelmű, rendkívül sokoldalú, tudománytörténeti tekintetben meg szinte fölmérhetetlen. Köre kiterjed az általános nyelvészetre, a fonetikára, a finnugor és az altáji nyelvhasonlításra, valamint a szorosabb értelemben vett magyar nyelvtudomány minden ágára. Ez a sokrétű, gazdag termés mégis szerves egységbe simul össze: egységbe forrasztja Gombocz tudós egyéniségének verőfénye, mely éppúgy ott csillog a kis cikken, mint a nagy monográfiákon, az etimológiai adalékokon éppúgy, mint a legel vontabb nyelvbölcseleti fejtegetéseken; de egységbe forrasztja Gombocz tekintetének műszernyi finomsága, szemléletének átfogó ereje is, amely érzi és érezteti a látszólag egymástól független jelenségek és különböző síkokon található nyelvi tények távoli kapcsolatát, belső összefüggését, egyazon rendszerbe tartozását. Az áttekinthetőség érdekében mégis szükségesnek találjuk Gombocz nyelvtudományi munkásságát tárgykör szerint szétszabdalni és parcellánként ismertetni. Gombocz már fiatal kora óta éber figyelemmel kísérte a szellemi tudományok terén fölfogás és módszer tekintetében végbemenő változásokat, kezdeményezéseket, irányokat és elméleteket, s amiben haladást látott, amit életrevalónak ítélt, azt a magyar anyagon is kipróbálta. Nem véletlen, hogy ő ismertette meg a magyar szakkörökkel az utolsó félszázad minden számottevő nyelvtudományi áramlatát az ú. n. új-grammatikus iskolától