Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Tanulmányok - N. Sebestyén Irén: Az uráli nyelvek régi halnevei 1

AZ URÁLI NYELVEK RÉGI HALNEVEI 37 III, 316) langge 'cyprinus idus' (vö. SETALA, Stufenw. 28, PAAS., Beitráge 27). A vog.-osztj., szamO. szóközépi hangok eredeti szóközépi *-Y)- hangra mennek vissza. Az összetétel második tagjának a következő alaki változatai vannak: vog. MŰNK., Hal. É. -san, K. -sin, P. -sin, T. -sdn, KANN. TJ. -sa'y, KK. -sdrj, P., ÉV. -sj), So. -sav?; — osztj. PAAS. K. -sa'n, KARJAL. Kr. -san, -sdn. Ennek a második tagnak ismert fgr. rokonsága van: magy. N. ön 'cyprinus idus' stb. ~ zürj. sin 'cyprinus rutilus', vötj. son: son-tsorig 'cyprinus idus' {Uorig 'hal'), md. senej Vmi kis hal', éeni 'vmi halfaj (valószínűleg cyprinus faj)', f. saynee-, saynaá 'cyprinus idus', lpK. sivn id. (vö. SZINNYEI, NyHas.7

143; ebben a dolgozatban 64. sz.). A szókezdő hangok eredeti nem jésített *s-re mennek vissza, melynek a vogulban szabályosan í-, az osztjákban pedig t, l, A, j, felel meg (vö. SZINNYEI, NyHas.7

26). Néhány biztos példában azonban ritkán az eredeti szókezdő s- hangnak a vogulban és az osztjákban sfolytatója van: vog. saj, sáj~m. R., N. ev, év 'genyedtség', zürj. sis, sis 'rothadt; rothadtság' stb.; osztj. soros ~ m. arasz stb. (vö. SZINNYEI, NyHas.7

26, továbbá

PAAS. .s-laute 88. és 109. sz). Hasonlóan PAASONEN i. művének 88. sz. etymológiájához, ebben a halnévben is a vogul és az osztják minden nyelvjárásában s- megfelelést látunk. Arra is lehetne gondolni, hogy ez a feledésbe merült és önálló használatból kiveszett régi vog.-osztj. halnév, melynek eredeti jelentése 'cyprinus idus vagy rutilus' volt, a zürj. sin halnév átvétele. Ennek a feltevésnek azonban ellentmondani látszik a vog.-osztj. vokalizmüs és a szónak aránylag nagy területen való elterjedése. Külön figyelmet érdemelnek KANNISTO adatai közül a pelymi jiarj^D és az észak-vagilszki lant

s?)

alak. Ezekben a vogul halnevekben a második tagból a vokális elveszett ugyan, de azért ezek a szavak — amint KANNISTO pontos átírása világosan mutatja — a kiejtésben határozottan kéttagúak (vö. KANN., Vok. XIV). Érdekes példa ez egyúttal a jelentés elhomályosulásának arra a végső fokára, amikor az összetett szó második tagja önálló szóból egyszerű végzetté válik. A vog.-osztj. halnév eredeti jelentése tehát 'cyprinus idus' -\r f

cyprinus idus' vagy 'cyprinus rutilus' + 'cyprinus rutilus' volt. Ilyen sajátságos összetételű halnevek vannak még az uráli nyelvekben, vö. szám. Koib. siggewulla 'acipenser sturio' (19. és 20. sz.);