Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Értesítő - Zsirai Miklós: † Gombocz Zoltán. V

VIII ZSIRAI MIKLÓS 1899 tavaszán letette a tanári szakvizsgálatot, rövidesen rá a bölcsészetdoktori szigorlatot is (finnugor-magyar nyelvészetből mint főtárgyból, magyar irodalomtörténetből és francia filológiából, mint melléktárgyakból), majd fárasztó pedagógiai szolgálat után 1900 májusában középiskolai tanári képesítést nyert. Végül egyetemi tanulmányainak méltó befejezéseként ugyanaz év június elsején sub auspiciis regis doktorrá avatták. Az Eötvös-Collegium, amelynek már mint növendék négy éven át jelessége, szemefénye volt, mindjárt az egyetemi képesítések után — 1900 július 3-án — tanárává hívta meg. Szerencsésebb, mindkét oldali hatásában üdvösebb választás nem eshetett volna: a fiatal tanárnak nem csekély része volt abban, hogy az erőtől duzzadó új intézmény szinte egy csapásra hivatása magaslatára lendült, a Collegium meg ihlető légkört szolgáltatott a kezdő tudósnak arra, hogy istenáldotta nevelő és teremtő tehetsége teljes pompájában bontakozzék ki. Amint lehetetlen a Collegiuim arculatán báró Eötvös Loránd és Bartoniek Géza jellegzetes vonásai mellett föl nem ismernünk Gombocz lelkiségének fontos elemeit, lehetetlen szó nélkül átsiklaniink azon a tényen is, hogy Gombocz alkotó munkásságának delelése éppen a collegiumi tanárság 14 esztendejére esik. Mielőtt rátérnénk Gombocz tudományos munkásságának ismertetésére, helyénvaló lesz — ha csak krónikás szárazsággal is — utalnunk külföldi tanulmányútjaira és az élete külső körülményeiben, hivatali elfoglaltságában bekövetkezett jelentősebb változásokra. 1899 nyarát Párizsban töltötte, s ez alkalommal a Collége de Francé laboratóriumában megismerkedett a Rousselot-féle kísérleti fonetikával; az 1903—04. tanév folyamán Lipcsében, Párizsban, Upsalában és Finnországban végzett fonetikai és különféle nyelvtudományi vizsgálatokat; 1905-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta; 1906-ban a budapesti egyetem Bölcsészeti Kara az „általános fonetika és finnugor hangtan" című tanszakból magántanárává képesítette; 1914-ben a kolozsvári egyetem az urál-altaji, 1921-ben a budapesti egyetem a magyar nyelvtudományi tanszékre hívta meg; az 1927—28. tanévben vendégtanárként a berlini egyetemen tartott előadásokat; 1927-ben az Eötvös-Collegium igazgatójává neveztetett ki; 1933-ban az Akadémia igazgató tagjává és I. osztálya elnökévé, 1934-ben pedig a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karának dékán-