Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Értesítő - Zsirai Miklós: † Gombocz Zoltán. V

GOMBOCZ ZOLTÁN VII sabbnál súlyosabb tárgyakkal rakta, tömködte tele s aztán görnyedezve, komoly önelégültséggel, de kérkedés nélkül vonszolta tova. Édesapja jogásznak szánta, s az engedelmes fiú szemrebbenés nélkül köszönte meg a római jognak karácsonyi ajándékul előlegezett tankönyvét, pedig amint később bevallotta, boldogtalannak érezte volna magát a könnyű érvényesüléssel kecsegtető, de természetétől vadidegen pályán. Csak az utolsó pillanatban következett be a kedvező fordulat: az érettségin kormányképviselői minőségben jelen volt Frőhlich Izidornak sikerült rábírni az apát. hogy a vizsgálaton roppant tudásával föltűnt s nyilvánvalóan tudósnak született fiút a tanári pályára adja, s kérje a rövidesen megnyíló Eötvös-Collegiumba való fölvételét. 1895 szeptemberében magyar és francia szakos tanárjelöltnek be is iratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karára, miután érettségi bizonyítványa alapján harmincadmagával fölvették az EötvÖs-Collegiumba is. — Az egyetemen és a Collegiumban töltött négy esztendő a szorgalmas továbbképzés, erőgyűjtés és a céltudatos szakbeli fölkészülés ideje volt. Kedvvel és rengeteget olvasott ezentúl is, óriási haladást ért el nyelvismereteinek tökéletesítésében és gazdagításában, könnyűszerrel meglepő jártasságot szerzett a magyar, a francia, sőt az egyetemes irodalomban is, ám igazi érdeklődéssel, hű vonzalommal és a hivatottság lelkes odaadásával mégis csak a nyelvtudományhoz szegődött. Megismerkedett Vámbéryval, hallgatta Simonyi magyar nyelvtörténeti előadásait, de filológiai és nyelvészeti útravalója javát — saját elbeszélése szerint — Becker F. Ágosttól és Szinnyei Józseftől kapta. Az ő szakavatott és figyelmes vezetésük alatt sikerült megismerkednie egyfelől az általános nyelvtudomány alapelemeivel és módszertanával, másfelől a romanisztika, a finnugor nyelvhasondítás meg a történeti magyar nyelvészet teljes anyagával. Tanárainaik mihamar szemetszúrt a fmommodorú tanítvány nagy műveltsége, roppant energiája, fölfogó és megtartó képessége, ítéletének találó szabatossága, s ezért szinte egymással vetélkedve igyekeztek magukhoz, illetőleg tudományszakukhoz édesgetni. Felkészültsége alapján egyformán biztató eséllyel indulhatott volna a romanisztiika és a finnugor nyelvészet önálló művelésére, s nyilván Szinnyei diplomáciai sikerének köszönhetjük, hogy a fiatál tudós választása a magyar szempontból fontosabb nemzeti tudományra esett. II*