Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Tanulmányok - N. Sebestyén Irén: Az uráli nyelvek régi halnevei 1

AZ URÁLI NYELVEK KÉGI HALNEVEI 17 zűrjén állatnévben és rokonsági szóban: Ud. d'zuíei 'stier, bulle' ~ d'éul es id.; Ud. kenej 'auerhenne' ~ I. stb. ken-tar 'birkhenne'; Ud. nitd'éei

'regenwurm' ~ nic

d'éuv

id.; P. (vocat.) mama'i ~ mama 'mutter'; P. (vocat.) voke% ~ vok 'brüderchen' stb. (vö. UOTILA, Kons. 270). A képző előtt rendesen e, e kötőhang van, de ha a tő magánhangzóban végződik, a képző közvetlenül a tőhöz járul, mint a jumqi esetében (vö. UOTILA, i. mű 279). A juman alakban levő -n, illetve -an végzet szintén elhomályosult képző, mely megvan a következő zűrjén szókban is: WIED. dzekan 'grosse kohlmeise; parus major; — bachstelze; motacilla alba' ~ f. tinkki 'parus major; kohlmeise' (vö. WICHM.: FUF. XI, 247); I. t'éipan 'küchlein' V., Pec. stb. 'nenne' ~ Lytk. féiji 'küchlein', vö. votj. tsipf stb.-= csuv. Щщ stb. (vö. WICHM., Tschuw. Lehnw. 115); Ud., V. dereman 'hemdchen' ~ derem 'hemd'; L. nilan 'mägdelein' ~ nil 'mädchen' (WICHM. i. h., továbbá FUF. XVI, 208). Ide vonhatók WIEDEMANN szótárából a következő szók is: tugan 'wipfel, kröne (eines baumes), junger schössling (an nadelbäumen)' ~ tug 'troddel, quast, pinsel, besen, — Stengel, röhre, schössling, sprössling'; vornan 'gaumen, Schlund, rächen' ~ vom 'mund, maul, mündung, Öffnung'; gusan geheimniss' ~ gué id. Szám. SCHBENK 288. sz. jáumgalé 'salmo ómul Pali.; wörtlich meerfisch/ (jáum 'tenger', galé = hal). Az uráli halnév eredeti jelentése tehát 'tengeri-hal' volt, mely egy lazacféle halnak az életmódjára vonatkozott. Bizonyos lazacfajok számára a tenger és az édesvíz egyaránt életfeltétel. A tengerből nyerik azt a bőséges táplálékot, amelyre létfenntartásukhoz szükségük van, viszont fajfenntartásukat az édesvíz teszi lehetővé. Ezek a lazacfajok az ivás idejének elérkeztével óriási rajokban minden évben megjelennek azokban a tengerrel összefüggő folyamokban és beléjük ömlő kisebb-nagyobb folyóvizekben, amelyekben születtek. Hihetetlen erőfeszítéssel győzik le az útjukba eső akadályokat, elképzelhetetlen távolságokat járnak be, egyes coregonusok 7000 km.-t is, hogy fajuk fennmaradásának biztosítása után ismét visszatérjenek a tengerbe (vö. BREHM, Fische 821, 326, 327—328, 349). Ha feltesszük, hogy az uráli nép — éppen úgy, mint a finnugor őshaza népe — folyóvizek mentén lakott (vö. SETÄLÄ, Verw. 50), teljesen megérthetjük, hogy ez a vadász-halász nép a legnemesebb halfajtának valamelyik képviselőjét, mely táplálkozásában, sőt egész gazdasági életében a lehető legnagyobb szere-Nyelvtudományi Közlemények ХЫХ. 2