Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Tanulmányok - N. Sebestyén Irén: Az uráli nyelvek régi halnevei 1

2 N. SEBESTYÉN ]RÉN zik primitivebb formában SBTALA szerint (i. mű 123) az uráli ősnépre is (vö. még Verw. 49—50, 73). A halnevek vizsgálata ezt a felfogást természetesen mindenben megerősíti. Valószínűnek tartom, hogy az uráli ősnép halászata bizonyos tekintetben még virágzóbb volt, mint a finnugor ősnépé, amelynek foglalkozási ágai között már az állattenyésztés (vö. SETALA, Suomen suku I, 132—134) és a földművelés (vö. TOIVONEN: MSFOu. LVIII, 230—231, 238) is meglehetősen jelentős szerephez jutott. Bár uráli eredetű halászati műszót alig ismerünk (vö. SETALA, Verw. 73), az uráli eredetű lazacnevek'; feltűnő nagy számából (17) arra következtethetünk, hogy az uráli ősnép fejlett lazachalászatot folytatott, ez pedig nem képzelhető el aránylag jó halászati eszközök, igen nagy ügyesség és elég magasfokú intelligencia nélkül. A lazacok nagy jelentőségéről az összefoglalásban még lesz szó. Azzal a véleménnyel szemben, hogy a halnevek nagyon változnak és azzal a ténnyel szemben, hogy az indogermán ősnép a halak élvezetét talán nem is ismerte és a halászathoz talán nem is értett (vö. KÖHLER, Die altengl. fischnamen 7—8) és hogy a 'piscis' fogalmára — amint azt már MUNKÁCSI is kiemelte (Hal. 18) — nincs közös indogermán eredetű szó (vö. SCHRADER, Reallexikon 319), sem pedig egyetlen biztos indogermán eredetű halnév nincs kimutatva, az uráli nyelvek halnevei alapján megállapítható, hogy — amint azt már régen tudjuk — az uráli népeknek a piscis' fogalmára közös uráli eredetű szavuk van, hogy az uráli ősnép a halakat jól ismerte és hogy az uráli nyelvekben máig is sok régi halnév őrződött meg, legtöbb azoknak a népeknek nyelvében, melyeknek táplálkozásában életkörülményeiknél íogva a hal ma is jelentős szerepet játszik, legkevesebb azokéban, melyeknél a hal és a halászat háttérbe szorult, mint például nálunk magyaroknál.1

) Az uráli ősnép sajátos halászkultúrájának egyik legjellemzőbb vonása lehetett a téli halászat. IBN ROSZTEH (VÖ. A magyar honfoglalás kútfői 168) többek között a következőket írja a magyarokl)

Mégis HEKMAN OTTÓ, aki a legbehatóbban tanulmányozta a magyar nép halászatát, „a magyar népies halászatból folyó tanulságok alapján" arra a meggyőződésre jutott, „hogy bárhonnan jött legyen a magyarság, halászó vidékről kellett jönnie s hogy az emberiség ősfoglalkozása, a halászat, mindenesetre e nemzetnek is ösfoglalkozásai közé tartozott s tartozik ma is" (MHalK. 65).