Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Tanulmányok - Lakó György: A permi nyelvek szóvégi magánhangzói (II.) 141

168 LAKÓ GYÖRGY kiejthető mássalhangzó-csoport — legalább is nyelvjárásonként — megmaradhatott. De ahol elveszett is a mássalhangzó-csoport második tagja, ott sem egészen azonos esetekkel van dolgunk. Nézetem szerint •pl. a mássalhangzó utáni -v -n és -t, melyek megvoltát a mai permi nyelvek alapján csak ritkán vagy egyáltalában nem tudjuk kimutatni, jóval korábban kopott le mint az -m, -k és -;', melyek — ha gyakran nemis eredeti helyükön — a ragos alakokban még sokszor megjelennek. Az előbbi mássalhangzóknak a ragos alakokból való hiánya nem jelent mást mint azt, hogy e hangok a nominativusban már oly régen lekoptak, hogy az analógiának már volt ideje a végmássalhangzóját elvesztett s a tudatban más eseteknél kétségtelenül erősebb emlékképet hagyó nominativust tenni a ragozás alapjául. — Sőt még ugyanaz a mássalhangzó sem egy időben kopott le minden esetben; ez attól fügött, milyen volt a megelőző mássalhangzó. De meg, amint láttuk, még azonos megelőző mássalhangzó esetén, sőt ugyanabban a szóban is ingadozások vannak. Az egyik nyelvjárásban még az eredetibb, teljesebb tő szolgálhat a ragozás alapjául, míg a másik nyelvjárásban (vagy a másik permi nyelvben) már a nominativusból képződnek az esetek. Más szóval ez annyit jelent, hogy a második mássalhangzó lekopása — ép úgy mint maga a végmagánhangzó-lekopás — olykor megtörténhetett már az ős-permiben, máskor viszont csak a zűrjén és votják nyelv külön életében, ill. ezek nyelvjárásokra szakadása után. Bebizonyosodott tehát, hogy a szóvégi mássalhangzó-csoport általában ellenkezik a permi nyelvek hangrendszerével, s ezek után bátran állíthatjuk, hogy a zürjénben a permi hangrendszerrel legjobban ellenkező mássalhangzó-csoportok után a végmagánhangzó lekopása vagy egyáltalában nem történhetett meg, vagy pedig megtörténte után rövidesen érvényre jutott a szóvégi mássalhangzó-csoportok eltüntetésére irányuló törekvés, mely a lekopott vógmagánhangzót a ragos és képzős alakokból visszatérítette, ill. esetleg újjal pótolta. Ilyen mássalhangzó-csoportoknak tartom példáim alapján a követ kezőket: -ht's-, -Jcfé-, -kn-, -sn- stb. — Megjegyzem még, hogy e tételemet elsősorban nem a csekélyszámú idevonható névszóra, hanem a zűrjén imperativusi és tagadó alakok viselkedésére alapítom, ahol a szóbelseji mássalhangzó-csoportok szerepét nagy változatosságban figyelhetjük meg, s hangsúlyozni óhajtom, hogy a zűrjén infinitivus és allativus magánhangzós végződése is nézetem szerint csak így magyarázható ineg.