Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Tanulmányok - Lakó György: A permi nyelvek szóvégi magánhangzói (II.) 141

A PEBMI NYELVEK SZÓVÉGI MAGÁNHANGZÓI 169 Hátra van még, hogy a zűrjén végmagánhangzó-lekopás idejét is — legalább hozzávetőleg — megállapítsuk. Nyelvemlékek híján ez csak a jövevényszavak alapján lehetséges, nehézségekbe ütközik azonban amialt, hogy a különféle népekkel való érintkezések idejét illetőleg nem támaszkodhatunk eléggé pontos történéti adatokra, hanem többé-kevésbbé találgatásokra vagyunk utalva. Nem lehet továbbá a hozzávetőleges s kevés számú történeti adatokat sem úgy felfogni, hogy azok a „zürjénségre" vonatkoznak. A zűrjének óriási területen élnek, az egyes nyelvjárások szókészlete többé-kevésbbé eltérő, s a különféle zűrjén települések helyük szerint más-más kulturális és nyelvi hatásnak lehettek és vannak kitéve, vagy óvatosabban talán úgy mondhatnánk, hogy ugyanannak a hatásnak más és más mértékben yannak alávetve. Legrégibbreteendő kétségtelenül a csuvas hatás, mely még a permi egység korában kezdődött. WICHMANN szerint a zűrjének és votjákok elődei 700 körül még egységes népet alkottak s a közös ős-permi nyelvet beszélték — valószínűleg a mai vjatkai kormányzóságot magában foglaló és talán a permi kormányzóság nyugati részeire is átterjedő őshazájukban, (vö. VALVOJA 1920, 402. o.). Lehetséges tehát, hogy a permi őshaza arra a területre is kiterjedt, ahol a mai permiákok, a zűrjének legdélebben lakó törzse, laknak, akik következőleg sokkal tovább állhattak csuvas hatás alatt, mint az északi zűrjének, s közvetítői lehettek a csuvas kultúrának még akkor is, amikor a zűrjének egy része már az IzsMÁnál és PEcsoRÍnál lakott. Nincs ezek szerint semmi kényszerítő ok arra, hogy a csuvasból való közvetlen nyelvi átvételeket lehetetlennek tartsuk a IX—X. század után, amikorra ugyanis a zűrjének lassankinti északra vándorlásának kezdetét és így a zürjén-csuvas kapcsolatok végső határát teszik, holott a permi nyelvek csuvas jövevényszavai — legalább is részben — ennél későbbi időre utalnak. Elég most csak arra utalnunk, hogy vannak a permi nyelvekben csuvas jövevényszavak, melyek már a csuv. a =*- u változás útin kerültek át, s például RAMSTEDT szerint a XIV. ill. XV. században a csuvas a még érintetlen vagy majdnem érintetlen volt (vöw RAMSTEDT: JSFOU. XXXVIII,, 10). Amint vannak a zürjénben ős-permi korból származó közvetlen csuvas átvételek, épúgy lehetnek valamivel későbbiek is, mert a helyüket nem vagy alig változtatott permiákok — s az időben valószínűleg még egy-két másik törzs is — legalább is addig, amíg a bolgár birodalom hatalmas