Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Tanulmányok - Lakó György: A permi nyelvek szóvégi magánhangzói (II.) 141

164 LAKÓ GYÖRGY rövid -i általában lekopott, a szóvégi -a azonban megmaradt (olykor •9-vé változva). Pl. li. üks (fi. yksi), li. vo'I (fi. oli), li leJcs (fi. láksi)r li. tu'H (fi. túli), li. miks (fi. miksi), li. Záyös (fi. lapsi), li. ve'£' (fi. vési), li. te'ó (fi. MM), li. »e'l (fi. véli), li. &afts (fi. kaksi), ellenben li. jerna (fi. ema, é. ema), li. ^ara (é. ara), li. n*(

p (fi.

rujo), li. sewa (fi. sana, é. sona), li. swsté (fi. suusla = elat.), li. siecía (fi. sita, ó. seda = partit), li. (miksj) siná (fi. sw«, é. sina), li. ató (fi. á7a), li. mind (fi. mind,. é. mina) li. ievá (fi. /ÍÍ/W, é. hüva), \i.mie}

rst§

(fi. merestá = elat.),. li. wífa (fi. vilja), li. Zet

ja (fi. é. ZiAa), li. &öra (fi.

karva), li. íásstV (fi. tassa), li. izáizd (ó. Hsaisa*), li. sieda-toda (é. (

seda-tódat).

1

) Az a megmarad — a-ként vagy legfeljebb redukálva — valamennyi román nyelvben is. A rátoromán és provencei nyelvekben az a-t kivéve minden egyéb végmagánhangzó eltűnt, a franciában is az -a, ill. fejleménye maradt meg legtovább (vö. A. ZAUNER: Romanische Sprachwissenschaft, 73-5 és MEYBR—LÜBKE, Grammatik der romanischen Sprachen, 1890. I, 244). 2. Ö s-permi *-i és *-i változatlanul megmaradt a votjákban, a zürjénben azonban általában lekopott. Az utóbbiban ezt csak két esetben kerülhette el: a) ha a szóvégi -i-, -i-höz valamely, a nyelvérzék előtt tudatos funkció fűződött, azaz ha ezek nem egyszerű,, jelentós nélküli szóvégi magánhangzók voltak, b) ha az -i-t ós -i-t valamely szóvégen magában nehezen kiejthető mássalhangzó-csoport előzte meg. — Ezekből adódnak mostmár az ős-permi kori lekopás feltételeinek érintése után a zűrjén végmagánhangzó-lekopás további feltételei: a qualitáson kívül a szóvégi magánhangzó jelentéstelensége (ill. funkciójának elhomályosultsága) ós a fonetikai helyzet. Az előbbi következik abból, hogy a nyelv ama tevékenységénél, mellyel a szavak közt vonatkozást hoz létre, a vonatkoztatás a szavak testén legtöbbször külsőleg is nyomot hagy (vö. LAZICZIUB r NvK. XLVIII, 29). Tehát a vonatkoztatás tudatossága esetén ÜZ. ennek külső jeléül használt hang akkor is megmaradhat, ha funkciónélküliség esetén ugyanazon hangra a lekopás tendenciája irányul. A legkevesebb megvilágításban részesült az eddigi tárgyalás folyamán a lekopás említett 3. feltétele: a fonetikai helyzet. Vegyük ezért most ezt alaposabb vizsgálat alá. Mindenekelőtt arra kell újból rámutatnunk, hogy vég magán') A példákat KETTUNBN 'Untérsuchung über die livische Sprache' (I.) címft szövegközleményének első 3 olvasmányából vettem.