Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)
Tanulmányok - Lakó György: A permi nyelvek szóvégi magánhangzói (II.) 141
160 LAKÓ HYÖKGY Összefoglalás. A lekopás következményei. Ha végigtekintünk az egyes fejezetek eredményein, látjuk, hogy itt nem végmagánhangzó-lekopásról, hanem lekopásokról van szó. Ugyanazon hangtani jelenség lép fel más és más korban és voltakép több nyelvben. Három különböző korú lekopást tárgyaltunk. A szókincs legnagyobb részét érintette s a legrégibb azr amelyet ős-permi lekopásnak nevezhetünk. Már kisebb körre szorul a végmagánhan«zó-lekopás a zürjénben, s ugyanennek esetei a votjákban csak szórványosak. Hátra van a legnehezebb feladatok egyike: meghatározni a lekopások feltételeit: mikor történt ez már az ős-permiben, mikor csak a zürjénben? Az előbbi kérdéssel szorosan összefügg egy másik: melyek voltak az ős-permiben lekopott szóvégi magánhangzók? — Ennek megállapításához két forrásból nyerhetünk útbaigazítást. Egyfelől tudjuk, hogy az ú. n. kötőhangzók nem egyebek mint az eredetileg tőhöz lartozott szóvégi magánhangzók. Meg kell tehát állapítanunk, hogy melyek azok a magán-hangzók, melyek a mai zürjénben és votjákban csak kötőhangzóként fordulnak elő, s ezekben kell látnunk azokat a szóvégi magánhangzókat, melyek már az őspermiben lekoptak.1 — Ilyenek : e, e és e, (MŰNK.) a. Másfelől a rokon nyelvektől várhatjuk még a kérdés némi megvilágítását. Amint a MNy.-ben megjelenendő kis dolgozatomban kifejtem, a, a, e, e és i azok a magánhangzók, amelyek a finnvolgai, — sőt a bevezetésemben kifejtett meggondolás alapján a korai ős-permi alapnyelvben is — szóvégi magánhangzókként előfordulhattak. Más szóval ez azt jelenti, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk * azt a kis és bizonyára nem alapnyelvi különbözőségre mutató eltérést, mely a zürj.-votj. e és a fi. a között van (vö. MUNKÁCSI, VNpK. XIV. o. és WICHMANN, Vok. VI. o.), az ős-permi végmagánhangzó-reEdszer a rokon nyelvek szerint is tartalmazott e, § és e (a) végmagánhangzokat. Minthogy ezek a késői ős-permi végvokalizmus tagjai közül hiányoznak, következőleg vagy lekoptak, vagy mássá változtak. Nem mehetek el szó nélkül a mellett a megállapítás mellett, 1 A kötőhangzók közé sorolom itt azokat a magánhangzókat is, amelyek után a tulajdonképeni esetrag már lekopott.
