Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Tanulmányok - Lakó György: A permi nyelvek szóvégi magánhangzói (II.) 141

A PERMI NYELVEK SZÓVÉGI MAGÁNHANGZÓI 159 I. S. éili I. V. L. sili, Ud. sili, P sivi <Hals' (I. Ud. V. L.), Nacken' (S. P.) | votj. (WICHM.) M. sit od. sil-ser 'Nacken', U. J. siti U. sií-ser id., J. éü-vil 'Widerrist', Gr. éü, (WIED.) siX 'Hals1 | cser. (WICHM.) KB. U. sü, M. §üi id. | md. (PAAS.) E. sive 'inggallér | fi. sepa 'szán előrésze'; sepeli 'nyaklánc, nyakravaló' | lpN. t'seevi 'nyak' fi. SETALA: FUF. II, 262; SZINNYEI, NyH.7 39;

WICHMANN: FUF. XV, 13.] Ha az e csoportba tartozó szavakat csupán csak számbelileg összehasonlítjuk az előbbiekkel, felébred bennünk a kétely, hogy itt nem lehet szó egy általános hangtörvényből levezethető esetekről. Egyenkinti mérlegelés után e kétség meggyőződéssé érlelődik bennünk. Az első esetben a zűrjén és votják szavak végződéseinek viszonya olyan, amilyenre más példát nem találunk. Mindkét nyelvbeli adatot csak WIEDEMANN feljegyzéseiben ismerem, nála pedig a sajtóhiba tudvalevőleg nem lévén rilka, a zürj. orsy-t egyszerű elírásnak tartom *orys helyett, amely a votj. urys-nek, amelynek hangalakja ellen semmi kétség nem merül fel, pontos megfelelője lenne. Arra is gondolhatunk, hogy az orsy szóban kései hangátvetés történt. Sokkal feltűnőbb, hogy a zűrjének nemzeti neve is szóvégi -í-jével teljesen elüt az eddigiekben előadott hangtörvényszerűnek tartható alakulásoktól. A votj. kum- alakot tartva szem előtt, csakis *kom volna várható. Meggyőződésem szerint az -i itt is kicsinyítő képző, melynek már ismerjük néhány biztos példáját, míg a votják szó a képződ len ős-permi alak folytatása. A 'nyak, -szirt' jelentésű szó az ős-permiben a votják élt, éil tanúsága szerint végmagánhangzó nélkül hangzott. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a szónak -i, -i kicsinyítő képzős alakja is elő ne fordult volna. A mai zűrjén alak ennek a folytatása, a votják pedig a képzőtlen alapszóé, épúgy, mint az előbbi példában.