Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Göbl László: A magyar szótárirodalom hatása az oláhra. I. 68

A MAGYAR SZÓTÁRIRODALOM HATÁSA AZ OLÁHRA 83 (TIKTIN, 340) s ma is a legközönségesebb magyar elemekhez tartozik. Néha chilin helyett deschilinit használatos (Umoristul, 1864. 17. sz.) CoRBEinál előfordul páros alakban is, chilin-chilin, KiiaiiHh-istiMfHh, Sigillatim (620) ~ Egyenként, kulónkulon. (MA. 779.) Származéka: chilinitor a magyar értelmezésben előforduló különböző alakhű fordítása K'íiiiuiHHmoftii, *. Separ. (612 oo Egyenetlen, különböző. MA. 770.) dönt -= csont. ^©[HJiiih. OS (440). Már An. Carans.-nél (DRAÖANU, Dacoromania IV, 1. 150.) ALEXICS szerint (Nyr. XVI, 437) csak többesszámú szó, cant'á alakban. Előfordul azonban ciont alakban is, AL-G-EORGE, Szamos, 35, BARBUL, Avasv. 45, BÍRLEA, Maramures 37, CABA, Szilágy, 96. MOLDOVÁN, Alsófehér 91. MANDRESCU, El. Ung. 61. Kétes, ide tartozik-e rosmalin ciontat (JARNIK-BARSEANÜ, 66). Nem tartozik ide ciontorog (ló) STAN, Mócok, 27. sontorog (fa), MOLDOVÁN, Alsófehér 96, vö. SCHUCHARDT, Nyr. XVIII, 484. SZINNYEI, Nyr. XXÍI, 296. clinci -« kilincs. KI\II[H]*ÍII ^e jtieph. Claustrum. (109 ~ vas kelints MA. 168.) Más forrásokból chilinc alakban ismeretes, ALEXICS, Magy. el. Nyr. XVI, 500. BARBUL, Avasv. 45, MOLDOVÁN, Alsófehér, 90. Előfordul azonban cl§nc is, CABA, Szilágy 87. A hangalakot talán a már DosoFTEiunál meglévő clenciu, clinciu ('Stachel, Dorn' TIKTIN, 374) befolyásolhatta, noha külön >chilinesc mellett is akad clinesc alak (ISZER, "Wal. Deutsch. Wb. 75), clinciuros, i«i\ii[H]iiofK>ch, Scrupulosus (Kövecses, Darabos, Item, Nehéz MA. 760) inkább a 'tövis' jelentésű clinciu származéka. cofcá -= kocka, K<Ü>I|K£. Alea (27). cofcas Aleator ib. Lehet magyar vagy szerb eredetű. Lex. Mars. 127. cotcas, STAN. Mócok. 32. BŐBB Dict. I, 233, II, 563. cotia vechie -= kótya-vetye, KomíaBUKíe ap»[n]iia (62, idézte CRETU 7. N kótyavetyél hányok MA. 98), 1. BŐBB Dic^. I, 297, II, 264. MANDRESCU, 63. A magyar szóra nézve 1. ZOLNAI, Nyr. XXV, 501—3. 1. dárda -< dárda, A^LPJA^ Hasta (261) TIKTIN, 566 szerint szláv eredetű, itt talán magyar átvétel. diac -* diák, ^NÍIKI cKpii[i]iuofkii &e nia[i]tie. Secretarius (605 ~ titkos iro deac. MA. 763) valószínűleg magyar eredetű. Vö. Lex. Mars. 105. 1. 6*