Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Zsirai Miklós: Finnugor népnevek (Befejező közlemény) 31

52 ZSIKAI MIKLÓS mert hiszen nyilvánvalóan Nagy Károly nevének (ófn. Karai, Kari) közszóvá vált fejleményei, azaz a legjobb esetben is úgy 800 körül — Nagy Károly 742—814-ig élt — kerülhettek bele a szlávok szókészletébe. — Hasonlóképpen foghatjuk föl a 'magyar' jelentésű szláv szavakat is: elterjedtségük és az ősi szláv eredetű szavakkal egyező hangtani viselkedésük ellenére is számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a szláv együttélés megszűnte után, az V. századnál későbben vétettek át. Az elszéledés előtti, korai átvétel valószínűsége ellen bizonyít az a tény, hogy a szlávok sem együttélésük korában, sem a szétvándorlás után következő első századokban közvetlenül nem is érintkezhettek a magyarokkal, még kevósbbé a vogulokkal-osztjákokkal, s ezért szinte lehetetlen, hogy a jóval későbbi érintkezések koráig megőrizhették volna a magyarok individuális népnevekónt az *ongr- szót, ha — tegyük föl — netalántán mégis az alapnyelvből vitték volna magukkal. Azt hiszem, másmilyennek kell a névátvétel történeti hátterét gyanítanunk. Orosz szempontból alkalmasint két, egymástól időben, térben és jelentésben elkülönülő névátvétellel van dolgunk: az első a Dóloroszország területén 'magyar' jelentésben megállapodott (onogur ^) *ongr-, a második az onogurok Urál-vidéki ősi földjének és e föld lakosságának jelölésére ott északkeleten használatos (onogur =-) *ongr-. Az első valószínűleg úgy a IX. sz. elején honosodhatott meg a szlávságnak akkoriban egymással még elég élénk érintkezésben álló tagjainál, a második jóval később, talán a X. sz. második felében került bele a terjeszkedő oroszság északkeletre előretört részeinek nyelvébe. A csak etymonjában azonos két név közvetítőit nem tudjuk megnevezni. Az első esetben, úgy vélem, a bolgárokra van legtöbb okunk gondolni, Jugriát illetőleg azonban legföljebb ha sejtelmekig juthatunk el, amin különben a népnév-közvetítések általános természetét és az Urál-vidék régi történetére vonatkozó ismereteink igen nagy hézagosságát tekintve nincs is mit csodálkoznunk. Önként kínálkoznék a zűrjén közvetítés föltevése, csakhogy ezt az eddigelé közkeletű föltevést teljesen megdöntik azok a hangtani nehézségek, amelyekkel fönnebb már részletesebben foglalkoztam. A zűrjén jegra, jogra, jugra alakokat nem tudom másoknak, mint oroszból átkerült jövevényeknek értelmezni, amelyek a jelekből ítélve a zürjénben sohasem tudtak mélyebb gyökeret verni. Nyilván ez az oka annak, hogy a legönállóbb, az élő népnyelvre támasz-