Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Zsirai Miklós: Finnugor népnevek (Befejező közlemény) 31

FINNUGOH NÉPNEVEK 37 történtek a legserényebb és egyideig sikereseknek tartott kísérletek. FISCHER és SCHLÖZER, az ujgur-elmélet fölállítói, kiépítői, természetesen az ujgurok leszármazóinak tekintett vogulok-osztjákok jugri, jugra nevét vették elsődleges alakulatnak. Abból fejlődött szerintük a Kárpátok mögé levándorolt magyarság ugri, ungri, ungari elnevezése, mégpedig szláv, jelesen orosz hangváltozással: 1. Először lekopott a szókezdő j-: jugri =- ugri, éppúgy mint pl. Juliana =- Uliana, mert SCHLÖZER szavakint „die russen pflegen auch in andern namen das j am anfange zu verschlucken" (Alig. nord. geschichte 420); 2. a következő ugri =- ungri változáson sem akadtak fönn, kimondván, hogy az n közönséges járulékhang: „das eingeschobene n ist ein sonderlich den polen ser gewőnlicher rhinesmus, den ihnen bei diesem volksnamen die deutschen, und spáterhin selbst die russen (Wengri), allgemein nachgemacht habén" (SCHLÖZER, Nestor II, 28, III, 113). A FISCHER-ScHLözER-félejw^n =- ugri =- ungri származtatás irányzatossága és hangtani lehetetlensége csak akkor ütközött szembe, amikor KLAPROTH megdöntötte az ujgur-ugor azonosság föltevését és ezzel alapjától fosztotta meg a kombináció egész építményét. Nem is akadt tudtommal azóta senki sem, még a szláv hangtörténetben kevósbbé jártasak között sem, aki a jugra és ungri kapcsolatát hasonló irányban, hasonló érvekkel próbálta volna bebizonyítani. MUNKÁCSI BERNÁT az ugor népnevezetről írt és már több ízben idézett tanulmányában szintén arra az eredményre jutott, hogy a jugra és az ungar hasonlósága nem eredhet merő véletlenségből. MUNKÁCSI hajlandó volna ugyan a két nevet egyazon eredetűnek, az onogur fejleményének tekinteni, de Jugriát illetőleg hangtani kétségei vannak: „hogy ajuyur ugyanennek (t. i. az onogumak) egészben legyen változata, azt azért nem lehet fölvennünk, mivel nem ismerünk olyan nyelvet, melynek hangsajátságai közé tartozzék a szóközépi ng-nek g, illetőleg y mássalhangzóvá való egyszerűsítése, e mellett a szókezdő j járulék mássalhangzót is kedvelje s melynek beszélőiről végre valami történeti érintkezést lehetne feltennünk az uralvidéki népekkel De hátha a jufur csak az un-ugur név utórészének mása, mely tudvalevőleg magán álló ogor, ugur alakban is többször található bizánci íróknál, s melynek egykori önálló létét a vele kapcsolt különböző összetételes népnévből is következtethetjük? Ha ezt föltesszük, akkor csak a j szókezdő