Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Zsirai Miklós: Finnugor népnevek (Befejező közlemény) 31

36 ZSIRAI MIKLÓS 3. Az qgre név későbbi sorsa, különféle nyelvekbeli módosulása ezúttal kevésbbé érdekel bennünket. Különleges szempontunkból csak annak a határozott megállapításnak látj'uk fontosságát, hogy a név a szlávságból indult el további vándorútjára, mégpedig eredeti nazálisos formájában és kizárólagosan „magyar" jelentésben. Eljutott a nyugati népekhez — az első adat az Annales Bertiniani-ban található, 862-ből —, amelyeknek latinságában eleinte Ungri plur. formában szerepelt, utóbb azonban az ófn.-ben hangszabályszerűen Ungar: lat. Ungarus, plur. Ungari, a franciában pedig Hungri ill. Hungari alakot öltött; eljutott a bizánci görögségbe — az első adat a X- században GEORGIOS MoNACHosnál bukkan föl —, ahol OoYYpoi (a XI. században, bizonyára nyugati hatás következtében, OuT/apot is található) alakban honosodott meg; eljutott végül a velünk nem érintkező távolabbi népekhez is, egyikhez az egyik, másikhoz a másik közvetítő sajátos változatában. * * * Négy évszázadon keresztül, MIECHOVI MÁTYÁSÍÓI GOMBOCZ ZOLTÁNig és NÉMETH GYinAig kísért már az a gondolat, hogy a 'vogulosztják' jelentésű or. jugra, zürj. jegra a kétségtelen hang- és alaktani nehézségek ellenére is azonos a magyarok ungri, hungari nevével. — „Accipe primo — írja Miechovi Mátyás 1517-ben — quod Juhri a Juhra regioné scithie de qua oriundi exiuerűt: vocati sünt: z vsque in nostra tempóra a Bohemis Polonis z Slauis hugri appellantur ab aliis autem hugui tandem z hungari dicti sünt". — A régi nyugateurópai Jw^na-irodalomban senkisem fogalmazta meg ily szabatosan a két népnév összefüggéséről vallott nézetét, bár a szaporán ismétlődő „Juhra, iade Ungarorum origó", „die Jugritzen sollen die rechten Hungern sein, dauon sy íren vrsprung habén", „Hungari ex alia Hungária Scythica egressi, que Juhra hodie dicitur", „Hongari ab Juhuris originem habent" stb. közhelyszerű theorémák jogossá teszik azt a föltevést, hogy a két népnek, a magyarnak és az obi-ugorságnak nemcsak nyelvi és etnikai összetartozásáról voltak általánosan meggyőződve, hanem a két népnév azonos eredetében is hittek, sőt részben tán éppen a nevek összecsengése pattantotta ki és vitte szét a rokonítás gondolatát. A két népnév azonosságának bizonyítására az ú. n ujgur elmélet virágzása idején, a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején