Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)
Tanulmányok - Zsirai Miklós: Finnugor népnevek (Befejező közlemény) 31
34 ZSIRAI MIKLÓS 898. év eseményeinek leírásában közelebbi részleteket is megtudunk: „898-ban az ugorok Kiev mellett átvonultak egy hegyen, amelyet most ugornak hívnak. Megérkeztek a Dnyeperhez és megálltak sátraikkal, mert úgy vándoroltak, mint a palócok. Megérkeztek kelet felől és átkeltek a nagy hegyeken, amelyeket ugor hegyeknek neveznek, és harcolni kezdtek az ottan élő volochokkal és szlovénokkal".1 ) — Alig lehet kétséges, hogy ez a 'fekete ugorok' (yrtpH ^bpmiH), majd egyszerűen 'ugorok' (yrBpu) néven említett nép, amely a IX. században vonul keresztül Délnyugati-Oroszországon, hogy azután az 'ugor hegység'-en, a Kárpátokon átkelve hont foglaljon magának, nyilván a magyarság. Ezzel szemben a másik, a 'fehér ugorok' (yrtpH BÍ^IHH) elnevezés az általános fölfogás szerint nem vonatkozhatik a magyarokra. ScHLözERtől MELTCHi'g a kazárokat szokták a név mögött gyanítani, legújabban azonban KOBBÁNYI is elutasító álláspontra helyezkedik2 ) és MORAVCSIK is súlyos érvet hoz föl az azonosítás ellen. — Az orosz őskrónika vitás helye azt mondja: „Mikor a szlovén nép, amint mondottuk, a Duna mellett élt, a szkítáktól, mégpedig a kazároktól egy bolgár nevű nép jött, megállapodott a Duna mentén és a szlovénok elnyomója lett. Azután jöttek a 'fehér ugorok' és elfoglalták a szlovén földet, elűzvén a volochókat, akik előzőleg a szlovén föld urai voltak. Ezek az ugorok Herakleios császár idejében kezdtek föltűnni, aki háborút viselt Chosroes perzsa császár ellen".3 ) — MORAVCSIK így magyarázza ezt a homályos helyet: „a r) „Bt JATO 6406. Hfloiua yrtpH MHMO Ki.ieB'B ropoio, eace ca 30BeTB HMHÍ yrr&pi.CKoe, H npHintfli.nie KT> /l/BH-bnpy, CTama BeacaMH; óiiua 6o xo^nme, &KM ce nojiOBfcqn. H npHinB/yBiiie OT-B BtCTOica, ycTpBMHuiaca nepeca ropu Be^iHKua, aace npo3TbBauiaca ropu yrtpBCKwa, H noiaiua BoeBaTH Ha aíHBym,aa Ty BOJIOXBI H CAOBÍJHEI" (SACHMATOV, Povesztj vr. let 25). s) „Es sei hier noch kurz bemerkt — ohne die frage diesmal eingehender zu erörtern —, dass die allgemein verbreitete ansicht, nach welcher die russen irgend einmal die chasaren „Oyrpn BÍAVIVI" und die ungarn „Oyrpa ^epHHH" genannt hatten, jeder begründung entbehrt" (Aus d. forschungsarbeiten 101. L jegyz.). 3) „C^ioaBHBCKy ace H3&iKy, aicoace peKoxoM-t, araByiuro na ^yHaH, npn#oina OTTE. CKy*t, peictme OTTB Koaapt, peKOMHH Et.fl.rape, H cBA0Iua n0 Ay HaeBH H Hacn.7ifcHnu,H C^IOB'SHOM'B ÓBinra. IIoceMB npH^onra yrtpa BÍ^IHH, H HaciiAnma seM^iro CiOB'BHBCKy, npor^HaBtuie BOAOXBI, iiace 6-Bina npeace upea^in 3eMaio C^iOB'íiHBCKy. CH ŐO yr^pn no^aina 6BITH npH HpaiMHH n^capu, nate naxoflHiiia na Xo3flpoa, u/fecapa nepcBCKaro". (SACHMATOV, Povesztj vr. let 11.)
