Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Zsirai Miklós: Finnugor népnevek (Befejező közlemény) 31

32 ZSIRAI MIKLÓS véül és számnévvel jelölték, hány törzsből állt egy-egy nép: tokuz oguz 'kilenc oguz' (tkp. 'kilenc nyíl'), on oguz 'tíz oguz' (tkp. 'tíz nyíl'), otur ogur (=- uturgur) 'harminc ogur' (tkp. 'harminc nyíl') stb. — Rendkívül fontos következtetése NÉMETH GyuLÁnak, akinek az onogur név itt vázolt megfejtését köszönhetjük, hogy az onogur =onugur még a törökben hangszabályszerűleg *ongur-r& válhatott: alyn 'homlok': *alynym =~ alnym 'homlokom'; bojun 'nyak': *bojunu =- bojnu 'nyaka'; burun 'orr': *burunu =- burnu 'orra'; sekiz on 'hetven' (tkp. 'hét tíz') >- seksen ; tokuz on 'nyolcvan' (tkp. 'nyolc tíz') =- toksan; otur ogur 'harminc ogur' >- uturgur; kölaga 'árnyék' =- kóíga stb. 2. Az on(o)gur név terjeszkedésének első, legfontosabb állomása és gócpontja a szlávság. A szó nyilván *ongur alakban került ide és lett további változások kútfejévé, amint ezt a szláv nyelvekbeli fejleményekből következtetni lehet: ó-egyh. szl. s^zpunz'hungarus', plur. s,epu, oyazpu, oyzzpe, oyepu 'hungari, terra hungarorum' | ó-or. (*ugrim) plur. ugre, ugry, ugri | bolg. úgrin | szerb ugar | horv. ugrin, vugrin | szlov. vóggr, ogor | cseh uher | tót uhor \ lengy. wegrzyn; az új-or. vengerecz 'der ungar', vengerka 'die ungarin', Vengrija 'Ungarn' újabb átvétel a lengyelből. — Az eredeti nasalis sorsa éppúgy alakult tehát, ahogy várhattuk, ahogy alakult pl. a lit. anglls, porosz anglis 'kohle' szlávsági megfelelőiben : or. ugolh | bolg. jzglen, vzglen J szerb ugalj \ horv. ugljen szlov. vőgel, voglen | cseh uhel | lengy. wegiel (vö. MIKLOSICH EtWb. s. v. onglt; VONDRÁK, Vgl. Gr. I, 120). — A denazalizáció a földrajzi és történeti okokból leginkább számbaveendő orosz alakban a X. sz. folyamán következett be, úgyhogy a korábbi időre itt is s^ezpe {Qgzre) hangformát kell föltennünk (vö. SZOBOLEVSZKU, Lekcii3 20; VONDRÁK, Vgl. Gr. I, 115 ; DURNOVO, Ocserk iszt. russzk. jaz. 117). A szlávsági, mindenekelőtt az orosz adatok a név alaki fejlődésének visszatükröztetésén kívül a jelentésváltozás legjelentősebb mozzanatára is fényt vetnek. Megállapítható, hogy az eredetileg egy bolgár-török nép jelölésére szolgált név az emlékekben már a magyarság megállapodott individuális népneve: magyar a Vita S. Cyrilli farkas-módra üvöltő Ugri (Oyzpu) népe (MHK. 353), magyar a Vita 8. Methodii dunai ugor vezére (icopo^io oyrtptcKOMoy, uo. 354); Kálmánunkról 1099-ben följegyzi a Tverji évkönyv, hogy az ugorok királya (PSzRL. XV, 187), Nagyváradról 1247-ben a Voszkr. évkönyv mint ugor városról emlékezik meg (uo. VII, 157), Mátyá-