Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

30 LAZICZIUS GYULA ! BEVEZETÉS A FONOLÓGIÁBA elnevezés ÜLAszYNtól (Prace Filologiczne XII, 406) ered, de a mostani értelemben TRUBETZKOY i. m. 85 kk. használta először. Mindezen esetekben morfologizált fonológiai sajátságokkal van dolgunk. E mellett a fonológiának a mondattanhoz is köze van, mert két azonos összetételű syntagmánál sokszor éppen egy hangzási eltérés dönti el az értelmet. Különösen jelentős szerep jut itt a nyomatéknak és a hangmenetnek. Mást jelent az „add ide" gyenge nyomatékkal és mást erőssel. Az egyszerű, szinte alázatos kéréstől az ellenkezést nem tűrő parancsig minden közbeeső jelentésárnyalatot ki lehet vele fejezni, természetesen nem egyedül a nyomatékkal, hanem a hangok időtartamának és zenei magasságának egyidejű módosításával. Ez utóbbi a hangmenet, amelynek főként a kérdő mondatokban van fontossága. Az eldöntendő kérdés jellegzetes esőzárású emelkedő hangmenete, amely az utolsóelőtti szótagnál éri el csúcsát, az egyetlen fonológiai különbség a magyarban, amely az egyébként teljesen azonos hangalakú közléstől elválasztja. Pl. „templomba megyünk1

"

eső hangmenettel = közlés, esőzárású emelkedővel = eldöntendő kérdés. E hangjelenségek tárgyalása a mondattani fonológia körébe vág. Önként értetődik, hogy pl. a párbeszédes közlés szökőzárású hangmenete, amely a székelységnél általános (vö. CSÜRY MNy. XXVI, 249 kk.), nem tartozik ide. Fonetikailag ugyan nagyon érdekes, de mert értelemmegkülönböztetéssel nem jár, úgy viszonylik az eldöntendő kérdésnél említett fonológiai értékű hangmenethez, mint a variáns a fonémhez a szófonológiában. LAZICZIUS GYULA.