Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

28 LAZICZIüS GYULA zöngés és zöngétlen ejtés egyformán kielégíti a fület, a nélkül, hogy értelemdifferenciálódásra sor kerülne. Ez nem egy véletlenül kihagyott lehetőség, hanem olyan tulajdonság, amely sajátosan jellemzi a cseh nyelv hangberendezkedését. Ha ennek a figyelembevételével állítjuk össze a hangjelenségek statisztikáját, akkor a számszerű adatokon át a nyelv hangszerkezetébe is bepillanthatunk. Ilyesféle statisztikát újabban főleg MATHESIUS (On the phonological system of Modern English. Don. nat. Schrijnen 46—53; La structure phonologique du lexique du tchéque moderné. Travaux I, 67—84) készített, összehasonlítván a cseh nyelv hanganyagát az angol, francia, német nyelv számadataival, és nagyon érdekes eredményekre jutott. Ezek közül most csak egyet ragadunk ki, azt, amely a szókezdet és szóvég mássalhangzós viszonyaira vonatkozik. MATHESIUS csak az 1—4 fonémből álló szavakra terjesztette ki figyelmét, és körülbelül 2800 cseh és 2400 német szót vizsgált. Ebből az anyagból majdnem 500 német szó volt olyan, amely két vagy több mássalhangzóra végződik, míg az ugyanilyen cseh szavak száma alig érte el a 100-at (arány 17:100). A szóelején fordított viszonyt árultak el a számok: több mint 400 két vagy több mássalhangzóval kezdődő cseh szóval szemben mindössze 150 hasonló német szó találtatott (100:44). Ha ehhez hozzávesszük a különböző mássalhangzós formánsokat, a németben a szóvégi -t, -szf-ket, a csehben pedig az g-, v-, z- praefixumokat, akkor a fenti arányok még jobban eltolódnak, egyúttal pedig azt is megmutatják mennyire máskép bánik a két nyelv mássalhangzó fonémjeivel. 8. A fonológia felosztása. Az eddigiek során főleg azokat a hangeszközöket kísértük figyelemmel, melyeket a magukban álló szavak jelentéskülönbségeinek kifejezésére használ fel a nyelv. Példáinkban izolált szavak kerültek egymás mellé, olyanok, amelyeknél egy-egy főném eltérésén jelentésdifferencia múlott. Szófonológia ez tulajdonképen, amelynek tárgya számba venni azokat a fonikus különbségeket, amelyeken a nyelv szókincse épül. Ha valaki elővenné egy számára idegen nyelv szótárát és fáradságos munkával összeállítaná az összes lehetséges szópárokat és szócsoportokat ügyelve a megszabott egy hangnyi eltérésre (pl. meder-veder, botorbátor, apa-ipa, kepe-epe, eper-per, stb.), az egész pontosan meg tudná állapítani azokat a fonológiai egységeket, melyekből az illető nyelv szavait megalkotja. Ezek a lexikalizált fonológiai egységek a legelemibb nyelvi tényezők.