Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

26 LAZICZIÜS GYULA az oroszban a p-b, t-d, k-g. Elvileg tehát semmi akadálya nem volna, hogy az északkinai az orosz p, Z, k hangot p\ t, &c

-val

r a b, d, g-t pedig Pb, % k

g-vel

helyettesítse. Hogy ez mégsem történik, annak oka részben fonetikai: az orosz nem aspirált zöngétlen zárhangjait nehéz azonosítani a megfelelő aspirátákkalr legfeljebb szóvégen lehetséges ez és itt a helyettesítés így is történik (orosz sáv'et ^> északkínai sayaetc

a).

Szókezdő és szóközépi helyzetben inkább az északkínai félzöngésekhez állnak közel. Ebből az következik, hogy ilyenkor az orosz p, t. k és b, eZ, g helyére az északkínaiban egyaránt p

b,

l

d,

k

g

kerül. Mivel azonban — és itt lépnek fel a fonológiai különbségek — ezek csak szókezdetén realizálódnak félzöngésen, szóközépen pedig mint b, d, g, a helyettesítések nagyon szövevényes képet adnak: északkínai , - ->, szókezdő szóközépi szóvégi orosz p t k) ) pf

t

c

k

l l , > P\) <d *g > b d g orosz b d g ) ) Ebből megállapítható, hogy az északkínai dialektust beszélő nem tud különbséget tenni az orosz bal (=bál) és pal (=esett), lipa (=hárs) és libo (=oder) között, pedig megvannak az eszközei hozzá. Nem tud, mert máskép használja a rendelkezésére álló, egyébként megfelelő fonómpárokat, mint az orosz (a példára 1. POLIVANOV, Travaux IV 90—2). 7. A fonológiai elemek felhasználása. A nyelveket tehát nemcsak az választhatja el egymástól, hogy fonémállományuk különböző. Még ha történetesen egyforma is két nyelv fonémkészlete, akkor is lehetnek köztük jelentős különbségek, mégpedig a fonémek felhasználását illetőleg. Az egyik nyelv többször és többféle helyzetben használhatja fel valamelyik fonémjét, mint a másik. Az angolban eh (o: cs) minden helyzetben előfordul, szó elején, szó közepén, szó végén. A németben már csak a szó közepén vagy végén szokott tsch előfordulni, tehát itt a felhasználás mérve kisebb, mint az angolban. A sonans Z a németben csak hangsúlytalan szótagban lehetséges, a csehben hangsúlyosban és hangsúlytalanban egyaránt, a cseh tehát tágabb keretek közt használja az Z-t, mint a német (vö. MATHESIUB, Ziele und Aufgaben der vergl. Phonologie. Xénia Pragensia. Prága, 1929. 432-4).