Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

BEVEZETÉS A FONOLÓGIÁBA 15 dern nyelvészet a nyelvi kollektivumban előforduló hangokat, vagyis inkább hangtípusokat, amelyek a jelentés (megkülönböztető) jeleiül szolgálhatnak és szavakat dififerenciálnak, az egyéni beszéd hangjaitól megkülönböztetőleg, fonémeknek nevezi. A főném fogalma az egyénfeletti, szociális momentumot tárja fel előttünk a szó hangalakjában". VINOKUR (Ky^i&Typa fl3&iKa. Moszkva, 1925. p. 16) a „hang szociális tartalma"-nak nevezi a fonémet, TOMASEVSKIJ pedig (üsHKOBe^eHiie H MaTepHa^in3M. Leningrád, 1929. p. 133) úgy tekinti a fonémeket, mint „a nyelv szociálisan értékes hangjait". Ha a három — psychológiai, funkciós és szociológiai — felfogást összevetjük, azt látjuk, hogy a fonémmeghatározások leglényegesebb pontja a nyelvi szerep kérdése: a hang csak akkor főném, ha értelemmeghatározó, vagy alaktani szerepet tölt be. Ez alól az újabb definíciók közül csak BENNI-Ó kivétel, mert még ULASZYN is figyelembe veszi az alak- és jelentéstani funkciót (1. a „morfonémek" meghatározását az ő terminológiájában, Travaux IV, 58). BENNI elismeri ugyan, hogy ha két szót állítunk egymás mellé, amelyeket egy hangnyi eltérés választ el, a differáló hangok önállósága nagyon szembeötlő. De ilyen szópárok aránylag ritkák, és nem is szolgálhatnak alapul a szavak megkülönböztetésénél, mert hisz vannak homonymák is, amelyeknél nincs hangzási eltérés, és mégis más a jelentésük. BENNI ellenvetése nem alapos. A homonymiára való hivatkozás aligha érv, mert az, hogy a nyelvnek más eszközei is vannak a jelentéskülönbségek feltüntetésére, korántsem jelenti, hogy hangeszközei nincsenek. Való igaz, hogy ezekkel a nyelv csak elvétve él. Ha egy „30 láb széles szakadékról" beszélünk, senki sem fog gondolni a láp-ra,, pedig fonetikailag indokolt volna. Olvasás közben sem cseréli fel senki a bdb-ot a bab-hal, még ha az ékezet sajtóhiba folytán el is maradna, a szövegösszefüggés minden kétséget kizárólag dönti el a helyes olvasatot. De mi történik akkor, ha egy lehetséges szópár egyik tagja izolált helyzetbe kerül, vagy ha a szavak kapcsolata nem. ad felvilágosítást az értelmet illetőleg? Nyilvánvaló, hogy ilyenkor a hangeszközök döntik el az értelmet-Az más kérdés, hogy ilyen esetek hasonlíthatatlanul ritkábban fordulnak elő. Nagy ökonómia érvényesül ebben, mert ha csak hangeszközökkel lehetne mindent kifejezni, a nyelveknek óriási fonémrepertoárral kellene bírniuk, aminek éppen az ellenkezőjét látjuk.