Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

14 LAZICZIÜS GYULA Ettől a tiszta lélektani állásponttól némileg eltér az oroszok fogalmazása. SCERBA (PyccKie rviacHbie, p. 17) fonémeknek nevezi „azokat az általános hangképzeteket, amelyek képesek jelentésképzetekkel társulni és szavakat differenciálni". Majdnem szórói-szóra így határozza meg e fogalmat POLIVANOV is (1. BBe^eHiie B #3biK0-3HaHne AAH. BocTOKOBe^Hbix By30B. Leningrád, 1928. p. 217; sőt már korábban is, 1. H. CTpe^KOB, K Bonpocy o *0HeMe. CőopmiK O-sa HCT. *H^I. II con;. HayK iipn üepMCKOM yHHB. B&m. III. 219 kk.). TRUBETZKOY nem ad külön meghatározást, de lényegileg ő is ezt vallja (vö. W. DOROSZEWSKI, Autour du „Phoneme", Travaux IV, 70). A ScERBA-féle definíció bizonyos mértékig átmenet a funkciós felfogáshoz. Ez különösen újabban hódít tért. MATHEBJUS (Funkcní linguistika), DE GROOT (Phonologie und Phonetik als Funktionswissenschaften, Travaux IV, 116—40), CYZEVSKYJ (Phonologie und Psychologie, Travaux IV, 3—22), DOROSZEWSKI (i. ro. Travaux IV, 61—74.) és JONES nevét kell itt említenünk. CYZEVSKYJ nézete szerint a főném eket nem szabad azonosítani a hangképzetekkel, amelyek olyan formában, mint ahogy a psychologisták hirdetik, nem is léteznek. Az átlagember tudatában nincsenek hangképzetek elraktározva, ezek csak a tudat alatt vannak meg, és onnan idéződnek fel a tudatba esetenként. Helyesebb tehát úgy tekinteni a dolgot, hogy a hangok, illetőleg hanglehetőségek épp olyan rendszert alkotnak, mint a szinek, amelyeknek összes ismert és ismeretlen árnyalatai elférnek egy oktaéderen, vagy a zenei hangok, amelyek oktávonként ismétlődve felfelé csavarodó spirálist alkotnak az emberi fül számára elérhető két véglet, a 16 és 38.000-es rezgésszám közölt. Ebben az általános rendszerben minden hang helyet foglal, amely egyáltalán lehetséges. Az egyes nyelvek hangjai speciális rendszert képeznek, amely része az általános hangrendszernek. Fonémekről csak így, rendszeren belül lehet szó. A rendszert alkotó fonémek egymástól világosan megkülönböztethetők, és ellentétük, amely értelemdifferenciálásra is képes, adja meg fonológiai értéküket. Minden hangrendszerben — mondja DOROSZEWSKI i. m. 74 — vannak autonóm elemek, amelyek funkciós szerepet játszanak. Ezek a fonémek. A fonénfek változatai nem autonóm elemei a hangrendszernek. A szociológiai felfogást csak oroszországi nyelvészek hirdetik. éoR (Ü3HK H o6mecTBo.2

Moszkva, 1926. p. 51) említi, hogy „a mo-