Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)
Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1
BEVEZETÉS A FONOLÓGIÁBA 11 érvényesülését. A szándék és megvalósulás nem fedi egymást: a főném különböző fonetikai tényezőktől befolyásolva több hangra bomlik. Ezeket a megvalósult, de a környezettől befolyásolt hangokat SCERBA fonetikai árnyalatoknak nevezi, és mint legfőbb lélektani ismérvüket említi, hogy nem képesek társulni jelentésképzetekkel. Ha SCERBÁT olvassuk, azonnal látjuk, mekkorát fordult BAUDOUIN elmélete másfél évtized alatt. Eltűnt az alternációs keret, és már szó sincs morfológiai kapcsolatokról. Dominál a különbségtevés főném és hang között, a régi korrelativ-divergens ellentét pedig a főném és fonetikai árnyalatok tiszta fogalmában elevenedik meg. Alig ismerünk rá a „Kísérlet" és a kezdő korszak gondolataira, annyira új megvilágításba helyez mindent a lélektani beállítás. A lélektani szempont nem hiányzik BAUDOUIN DE CouRTENAY-nél sem. Nemcsak a „Kisérlet"-ben foglalkozik a korrelativ és divergens hangok psychologiai jellemzésével, hanem egyéb mukái is át vannak szőve a lélektani magyarázatok szálaival. Ha WUNDT mellett hatott valaki e tekintetben ScERBÁ-ra, akkor bizonyára BAUDOUIN DE COURTENAY volt az, csak éppen megismétlődött KRUSEVSKIJ esete: a tanítvány jobban tudott formulázni a mesterénél. Még leginkább ott érezzük az eltávolodást a „Kísérlet"-tői, hogy SCERBA alig tárgyalja a történeti vonatkozásokat. Beszél ugyan fonémek keletkezéséről és pusztulásáról, de éppen csak érinti a kérdést. A fonológiai szempontok Nyugaton. Mialatt az orosz nyelvészetben egy új hangteória bontakozott ki, a nyugati linguistika alig vett tudomást a fonémek és hangok fogalmi elválasztásának elvi jelentőségéről.Pedig az elkülönítés szükségét sokan érezték. SAussuRE-ön kívül többen foglalkoztak a hangok nyelvi szerepével, kivált fonetikusok. Az angolok közül SWEET munkáiban szívesen operált szópárokkal, amikor a hangok jelentésdifferenciáló tulajdonságát nyomozta, JONES pedig, a jelenlegi fonetikus iskola feje több ízben (vö. TROFIMOV-JONES, The pronunciation of Russian. Cambridge, 1923., JONES, Das System der Association Phonétique International. Berlin, 1928.) tárgyalta a fonémkérdést, legutóbb „On phonemes" című dolgozatában (Travaux1 ) IV, 74. kk.). A francia PASSY ugyancsak szópárokon vizsgálta a francia magánhangzók időtartamviszonyait (Les sons du J) Réunion phonologique internationale tenue á Prague, Travaux du Cercle Linguistique de Prague IV. Prague, 1931. A kör kiadványait a továbbiakban is „Travaux" néven rövidítjük.