Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Klemm Antal: A vogul és az osztják tárgyas igeragozás 85

A VOGUL ÉS AZ OSZTJÁK TÁRGYAS IGERAGOZÁS 93 tárgyas személyragokban. Azt hiszem, e kérdésre a feleletet részben a fgr. nyelvek igeidőinek használata adja. A vogul tárgyas személyragokban előforduló -l, -t legcélszerűbben gyakorító (cursiv-durativcontinuativ) képzőből lett praesens-jélnek vehetjük. Az -Z- praesensjel a mozzanatos történést (actio perfecta) kifejező igék praesensének megjelölésére szolgálhatott eredetileg. A mozzanatos történésű igék ugyanis időjel nélkül átképzelés nélkül alkalmi használatban rendszerint jövő vonatkozásúak, futurumok (vö. a magyarban : megölöm, meghalsz, győz, kap); a múlt felé átképzelt helyzetben pedig rendszerint a múltban fejlődőben képzelt eseménysorba tartozó mozzanatos történések kifejezésére szolgálnak, de csak az 1. és a 3. személyben, tehát a közlő (nem-egyenes beszéd esetén) vagy a szereplő személy (egyenes beszéd esetén) úgy fejezi ki nyelvileg a már elmúlt eseményeket, mintha a közlés idejében valósággal az illető események közepett volna, azaz ú. n. praesens historicummal. Pl. lm azonban kelletlen, hivatlan a fiú betoppan. ARANY, Toldi 2:6. Itt a lapályon egy ér nyúlik végig, csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár szárnyával megcsapja. Közbe gólyafiak anyja nagyot nyel és aztán fölemeli fejét. Közeleg az este, megaranyosodnak a fejér fellegek. PETŐFI, Kis Kunság. Vö. GYOMLAY, A latin és magyar praesens imperfectum: AkÉrt. 1912. 129. és a szerző Magy. tört. mondattanában. 83. 1. így érthető CASTRÉN meglepő nyilatkozata is a szamojéd igealakokról: „Die gegenwártige zeit der verba primitiva fehlt im samojedischen bei der mehrzahl der verba. Die primitíven verba habén in ihrer ersten zeit gewöhnlich die bedeutung des praeteritums". Gramm. d. samoj. sprachen. 1854. 375. CASTRÉN e szavait a mozzanatos történésű igékre kell érteni, ezek a múlt felé átképzelt helyzetben szerinte praeteritum, helyesebben ú. n. praesens historicum jelentésűek, az átképzelésnélküli alkalmi használatban pedig rendszerint jövő vonatkozásúak. Az átképzelés-nélküli alkalmi használatban a mozzanatos történésű igék csak akkor jelen vonatkozásúak, ha gyakorító képzővel ellátva cursiv-durativ-continuativ történésűekké válnak. MUNKÁCSI is megjegyzi, hogy a vogul praesens alakok „egyszersmind futurumbeli alkalmazásban is előfordulnak". VogNyjár. 124. A osztjD.-ban sincs a praeteritumnak időjele, hanem a puszta igető szerepel praeteritum-tőül (vö. FUCHS-PATKANOV, Laut- u. formenlehre d. südostj. dialekte. 176.), praesens-tőül pedig a -t, -d gyakorító képzővel ellátott igető. A osztjD. igeidők e sajátságos kép-